Sáros, ködös kisváros Koszovó északi részén, amelyet az Ibar folyó szel keresztül – ez a Balkán új válsággóca. A folyó egyetlen hídjának környékén szinte naponta robbannak ki összecsapások szerbek, albánok és az őket elválasztani hasztalanul próbáló nemzetközi KFOR-erők között. Richard Holbrooke amerikai ENSZ-nagykövet, aki annak idején egyfajta “diplomáciai úthengerként” Boszniában, majd Koszovóban a formális megegyezés fontos kikényszerítője volt, állítja: “Ma ez a város Európa legveszélyesebb pontja.”
A KUDARC JELKÉPE. Mitrovica új, keserű szimbólum. A NATO egész Balkán-politikájának kudarcát jelképezi, amelynek mélyén a “humanitárius intervenció” nagy tévedése rejtőzik. A NATO légi háborúja a Milosevics-rezsim albánellenes terrorját, az etnikai tisztogatást akarta megfékezni. Naiv illúzió volt azonban azt hinni, hogy egy steril (és hátsó gondolatokkal is terhelt) morál nevében megindított fegyveres akció megállíthatja az etnikai tisztaság szörnyű logikájának dinamizmusát. Az eredmény az lett, hogy a tartomány albán többsége egy másik, szerbellenes etnikai tisztogatást hajtott végre. Létrejött az etnikai tekintetben gyakorlatilag homogén, albán Koszovó.
Mitrovica azért vált a szerb-albán összecsapás gócpontjává, mert a városnak az Ibar folyó északi partján húzódó része és annak hátországa Koszovó egyetlen olyan területe, ahol jelentős és homogén szerb lakosság él. A folyó déli partja már albán Koszovó. Mindaz a romboló szenvedély, amely a koszovói tragédiát okozta, most egyetlen gyújtópontra, Mitrovicára koncentrálódik.
Délről az albánok – a hivatalosan feloszlatott, de a valóságban tovább működő koszovói albán felszabadító hadsereg, a KLA irányításával – szinte naponta kísérlik meg az áttörést a folyó túlpartjára. Az északi parton a szerb rohamosztagosok állnak ugrásra készen, annak a belgrádi politikának a szolgálatában, amely a mitrovicai háromszöget Koszovó egyetlen és szimbolikus értékű, etnikailag tiszta szerb enklávéjaként akarja fenntartani.
Minden nap akad tucatnyi halott az Ibar hídjának környékén. Az általános vérfürdőt eddig csak a KFOR-alakulatok katonái akadályozták meg. Elsősorban a franciák, mert Koszovónak ez a része a francia felügyeleti övezetbe esik. Helyzetük azonban hovatovább tarthatatlanná válik, mert az albánok “szerbbarátsággal” vádolják őket, s így ellenséges környezetben kénytelenek dolgozni. A minap már amerikai és német egységeket is kénytelenek voltak bevetni. Ezeket viszont a szerbek tekintik “albánbarátoknak”.
Mitrovica mégsem csak azért “Európa legveszélyesebb városa”, mert Koszovó parazsát tartja izzásban. Talán fontosabb, hogy rombolja a NATO belső kohézióját is. Clark tábornok, a NATO májusban távozó európai főparancsnoka eddig hiába kért erősítést a KFOR számára. Az eredetileg tervezett 49 ezres helyett most csak 29 ezer a létszám, s a brüsszeli központ éppen tíz napja halasztotta el a döntést. A legnagyobb – több mint 5 ezres – kontingens amerikai, s Albright amerikai külügyminiszter a minap azt panaszolta, hogy szövetségesei nem teljesítik vállalt kötelezettségeiket. Erre rendszerint az a válasz, hogy a tengerentúliak viszont tartózkodnak a súlyosabb kockázatvállalástól, mert politikai okokból aggódnak az esetleges veszteségek miatt. (Ez egyébként most különösen érthető. Néhány katona halála is kiszámíthatatlan hatással lehet az amerikai elnökválasztási harc menetére. Mitrovica alól a múlt héten sietve kivonták a franciák támogatására odaküldött egységeiket.)
VERHETETLEN NACIONALIZMUS. Végül: Belgrád a mitrovicai gyűlöletgóc pszichológiai hatását kihasználhatja újabb manőverekre. Az egyik lehetőség az, hogy tisztogató kampányt indít a Koszovó keleti határának túloldalán élő mintegy százezer albán ellen. A másik változat lehet egy katonai puccs kirobbantása az önállóság felé hajló Montenegróban, amely ma Szerbia egyetlen partnere a csonka jugoszláv föderációban.
Mitrovica végső üzenete az, hogy a nemzetközi katonai megszállás sem tud változtatni a szélsőséges nacionalizmus őrült logikáján. Ez óhatatlanul arra vezet, hogy a Balkánon tovább tart az a folyamat, amely etnikailag “tiszta” államocskák vagy államtöredékek, új határvonalak megteremtésére irányul. S ha egy akár évtizedekig eltartó nemzetközi katonai megszállásnak lehet valami torz “értelme”, az nem más, mint megakadályozni, hogy ezek az új határvonalak regionális katasztrófát gerjesztő új Balkán-háborúk következményeként jöjjenek létre. –
