Előbb utóbb bizonyosan a shakespeare-i díszlet, az ódon kúriák, az úr és Smith, a komornyik, esetleg a Jaguár vagy a Rolls-Royce. Ha pedig lemegy a nap, minden bizonnyal Agatha Christie is, a vastag szőnyeg alatt nyikorgó padló és a kísértet. A baj csak az, hogy ezt nem könnyű megtapasztalni, mert a kastélyok mai urai cseppet sem lelkesednek azért, hogy évszázadok óta háborítatlan otthonukból bármilyen okból szellemidéző turistalátványosság váljék.
Az új kor azért hozott némi változást ebben a konzervativizmusban is. A közép-angliai Coventry vidéke például már nem csak az itt készülő angol Daimlerekről – a Jaguárrokról – ismert, hanem egy bájos XVI. századi kastélyról is, amely mára elegáns fogadóvá vált. Az ódon, folyónyi árokkal körbevett kastély, mai nevén a Coventry Company birtokába került Coombe Abbey Hotel ugyanis még az 1500-as években épült, amelyet a következő százötven évben többször, egyebek között egy egész szárnnyal bővítettek. A kastély belső udvarára vezető íves kőhíd hajdan bizonyára középkori páncélos lovagok alatt nyögött, ma csak az igazgató Mercedesét és a golfozók ki-bejáró elektromos kocsijának súlyát kell elviselnie. A festői épülethez ugyanis több száz hektáros park és egyebek között golfpálya is tartozik.
Aki pedig félve készül az épületen belül elképzelt középkori kényelmetlenségekre, az kellemesen csalódik. A korhű, több százéves eredeti bútorok között és hangulatban, az akkori viseletben sürgő-forgó személyzettől harmadik évezredi kényelmet és főúri kiszolgálást kap. S éjjel hiába fülel a padló recsegésére, a szellem látogatása többnyire elmarad. –
