Az olasz felnőttek keveset nevetnek, napi átlagban alig öt percet – derült egy a közelmúltban közzétett kacagási felmérésből. A vizsgálatot 560 – 25 és 55 életév közötti – hivatali alkalmazott körében végezte a pszichoszomatikus tanulmányokkal foglalkozó egészségügyi intézet, az Istituto Riza. Az eredmény megdönteni látszik mindazt, amit eddig a taljánokról tudni véltünk. A mindig harminckét fogat mutató műsorvezetők, nagy hahotájú fűszeresek, örökvidám háziasszonyok és szünet nélkül ujjongó focirajongók hazájában, úgy tetszik, “hiánycikk” lett a nevetés.
Márpedig a felmérés szerint az olaszok ajkáról rögtön lefagy a mosoly, ha beteszik lábukat a munkahelyükre. A megkérdezetteknek mindössze 12 százaléka őrzi meg munkaidőben is kacarászó kedvét. 17 százalékuk csak néha-néha nevetgél kicsit, a többség számára viszont a nevetés a munkahelyen szinte ismeretlen fogalom. A vizsgálat körébe tartozóknak mindössze 25 százaléka mosolyodik el a kávészünetben, 29 százaléknak a munkaidő lejárta varázsol némi örömöt az arcára, 18 százalék pedig csak akkor kuncogja el magát, ha valamelyik kolléga kapitális baklövést követ el. Szinte elképzelhetetlen a nevetés a főnök társaságában. A felmérésből az olasz munkahelyi vezető rideg imázsa látszik kirajzolódni: a megkérdezettek 24 százaléka soha, 32 százaléka csak néhanapján látja nevetni saját felettesét. Az olasz hivatalnokok azért sem nagyon akarnak nevetni, mert maguk sem tartják helyesnek azt munka közben. Aki ilyen érzelmi megnyilvánulást enged meg magának, az a megkérdezettek 24 százalékának a szemében komolytalan embernek számít, 14 százalékuk pedig úgy véli, hogy a munkahelyén röhögcsélő kollégáknak valójában nincs is kedvük dolgozni. –
