Egy cseppnyi művészet a vállalatnál felhalmozott tudáshoz adaigolva – ez a sikeres vezető titka, vallja Hámori Balázs, a Budaipesti Közgazdaságtudományi Egyetem (BKE) Vezetőképző Initézetének igazgatója. Szerinte azonban mindezt nem lehet tanítani. Egy oktatási intézmény csak az ismeretanyag átadásában, esetleg a személyes kapcsolatok kiépítésében segíthet.
Akár művészet, akár nem, évente több ezren jelentkeznek különféle üzleti tanfolyamokra, képzésekre. A magyar diákok a Master of Business Administration (MBA) képzéseken várakozásaiknak megfelelő oktatást kapnak, amiből szakmailag sokat tudnak kamatoztatni. Az álláspiacon azonban ez nem jelent komoly előnyt – legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, amelyet a közelmúltban a Nemzetközi Menedzsmentközpont készített.
A Menedzsmentközpont munkatársai úgy látják, hogy a hazai üzleti iskolák negligálása mögött a fejvadászcégek állnak: a kiválasztáskor ők hagyják figyelmen kívül a hazai képzést, s valószínűleg azért, mert nem nagyon ismerik.
Fekete Éva, a TranSearch Hungary Kft. vezető tanácsadója vitatja ezt az állítást: meglátása szerint a felsővezetők felkutatásában, de még a középvezetői szinten is megnézik, hogy az illető szerzett-e valamilyen megbízható intézményben MBA-t. Felsővezetőnek elsősorban olyan szakmai specialistákat keresnek (a távközlésben például mérnököket), akiknek van közgazdasági képesítésük és gyakorlatuk. Az MBA-képzés pedig pontosan erre jó. Fekete Éva ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem a papírra, hanem a megszerzett tudásra kíváncsiak, s azt jó interjútechnikával ki is tudják mutatni.
A fejvadászok óvatossága annyiban indokolt, hogy az MBA-képzést nyújtó intézmények közül meglehetősen sok a megbízhatatlan. A szakmát ismerő tanácsadók és menedzserek pozitív példaként kiemelik a Nemzetközi Menedzsmentközpontot, illetve a BKE-n és a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) folyó MBA-oktatást. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy az intézményekben folyó munkát nem minősíti, nem rangsorolja sem a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB), sem pedig valamely független üzleti szereplő. Sőt, a magyar oktatási rendszerben ez a képzés még csak nem is “hivatalos”, mármint abban az értelemben, hogy a gazdasági képzési hierarchiában (lásd ábránkat a 34. oldalon) a jogszabályok szerint ilyen fokozat nem is létezik.
Miközben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban rangsorok sokasága alapján vetheti össze az érdeklődő az egyes intézményeket (a Busines Week toplistájáról lásd külön anyagunkat), nálunk erre egyelőre nincs lehetőség. Ugyanakkor valamennyi magyarországi – akkreditált – intézményt és annak mindahány szakát ellenőriznie kell a MAB-nak. Erre jogszabály szerint legalább nyolcévenként sort kell kerítenie, az első kör az idén zárul le. A tapasztalatok azt mutatják, hogy problémamentes szak nincs, ám a bizottságnak – legalábbis a gazdasági képzést illetően – a működés felfüggesztését egyetlen intézménynél sem kellett javasolnia. Az előírtnál korábbi újabb ellenőrzésre viszont szinte mindenhol sort kerítenek, ritka példa a BKE, ahol mindössze egy szakra rótta ki ezt a “büntetést” a MAB.
Mindeközben azért itthon is egyre sokasodik az MBA, illetve az annál alacsonyabb fokú képzést nyújtó intézmények száma. Kovács Eszter, az Euro-Contact Business School marketingvezetője szerint az ilyen jellegű oktatás iránti növekvő igényt ki tudja elégíteni a sokszínű kínálat. Ma már a cégvezetőket nem kell arról meggyőzni, hogy a szakismeret mellé vezetői ismeretek is kellenek, hiszen jól látható az eredmény: a képzett vezető hatékonyabban dolgozik, jobban szervezi saját és beosztottjai munkáját. Ennek tükrében megéri a milliókba kerülő képzés, hiszen megtérülése gyorsnak mondható. “Szerencsére a potenciális tanulók is szívesen veszik, ha képeztetik őket – állítja Kovács Eszter -, mert nyitottak a tanulásra, a továbbképzésre.” Salamonné Huszty Anna, a BKE Vezetőképző Intézetének igazgatóhelyettese szerint a Magyarországon jelenleg gyorsan növekvő MBA-piac feltehetően néhány éven belül beáll egy állandó szintre, és akkor még inkább létkérdés lesz, hogy a sok MBA-diplomát adó intézet mennyire képes a fent említett feladatok megvalósítására. Igaz ez azért is, mert Magyarország az elmúlt évben kikerült a támogatottak köréből, tehát az MBA-programot kínáló intézeteknek többnyire saját piaci bevételeikből kell eltartaniuk magukat.
EURÓPAI TÁMOGATÁSOK. Pedig az Európai Unió is támogatja az akkreditált üzleti, MBA-képzés beindítását. Ennek egyik sikeres példája az 1996 februárjában a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen belül (az integráció során a szóban forgó intézmény neve Debreceni Egyetem Közgazdasági és Üzleti Tudományok Intézete lett) beindult MBA-képzés. A Tempus-program már csak a meglévő projekteket finanszírozását folytatja, a jövőben a Socrates-program felsőoktatással foglalkozó fejezetét, az Erasmust terheli ez a feladat. Ezen belül a Curriculum Development Advanced (CDA) alprogram az Európában keresett, magasan kvalifikált munkaerő egy-két éves szakképzésének támogatására szól. Jelenleg ez utóbbi az egyetlen brüsszeli forrás az üzleti jellegű képzések beindításának finanszírozására. Fontos kiemelni, hogy az Erasmus-pályázatokra csak intézmények jelentkezhetnek, és a projektek társfinanszírozást igényelnek. Az Erasmus által nyújtott lehetőség tehát igencsak kecsegtető, Magyarországon azonban még kevéssé elterjedt, amit bizonyít, hogy az 1998/99-es tanévben összesen négy tantervfejlesztési pályázat futott pénzügyi, és üzleti tudományok címszó alatt…
MINŐSÍTHETETLENÜL. A hazai oktatási rendszer visszásságaira mutat rá, hogy az államilag elismert fokozatok és iskolatípusok között nyoma sincs a legjobban csengő képzéstípusnak, az MBA-nak. Ez a forma egészen más oktatási struktúrából ered – mondják a MAB-nál. Itthon a főiskolai és az egyetemi oktatás mint alapképzés után – az előbbi egyébként az angolszász BSC, az utóbbi pedig az MA fokozatnak felel nagyjából meg, de korántsem hivatalosan, hiszen a magyar rendszer egyiket sem értelmezi, alkalmazza – szakirányú továbbképzés következhet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hallgató fokozata változik – továbbra is csak az addigi főiskolai, egyetemi diplomájával büszkélkedhet -, a képzése csupán további specializációt tartalmaz (orvos-menedzser, jogász-menedzser és hasonlók). Ez többnyire kifejezetten praktikus tudás megszerzéséből áll, s ennyiben tulajdonképpen hasonlít az MBA-hoz. Főiskolai végzettséggel itt be is zárul a továbbtanulás lehetősége: magasabb fokozathoz csak úgy juthat bárki, ha egyetemi diplomát szerez (erre – egyetemi továbbtanulásra a főiskola beszámításával – persze van mód). Egyetem után, a már említett szakirányú képzés mellett tudományos továbbképzés is lehetséges. Ennek mára itthon is bevett formája a Ph.D., e fölött következnek az akadémiai fokozatok.
Jóllehet a felsőoktatás hivatalos rendjében az MBA számára manapság nincs hely, itthon számos program fut (lásd táblázatunkat.) Ezek legtöbbje nem színtiszta belföldi képzés, a programokban részt vesz a magyar egyetem mellett külföldi is. Innentől kezdve az MBA-k problémája jelenleg leginkább a honosítás kérdéskörébe utalható.
KÖZTES ELEM. A gazdasági közép- és felsőoktatás az elmúlt két évben újabb – köztes – elemmel egészült ki. Az érettségivel elvégezhető egyéves különféle – iskolarendszeren belüli és kívüli – ügyintézői tanfolyamok, illetve a kamarákhoz rendelt, oklevelet nyújtó képzések (könyvelő, revizor és hasonlók) mellett immár olyan szakügyintézői programok is megjelentek, amelyek valamely közgazdasági szakközépiskola és főiskola, illetve egyetem együttműködésén alapulnak, és továbbtanulás esetén a tanulmányokba beszámíthatóak. Ezt az úgynevezett akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképesítést (AIFSZ) először az idén kaphatják meg a hallgatók, szám szerint több mint háromszázan. S létszámuk az elkövetkező időkben rohamosan nőni fog. “Az oktatási kormányzat tervei szerint 2010-re az érintett korosztályból felsőfokú tanintézményekben tanulók jelenlegi 30 százalékos aránya 50 százalékra gyarapodik, s ebben e képzésnek jelentős szerepet szánnak” – mondja Roóz József, a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) rektora. Az ebben a főiskolában egyesített intézmények közül a korábbi Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF), valamint a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola máris mintegy nyolcféle szakügyintézői képzést indított. Az ezentúl karként működő PSZF például banki, pénzügyi és számviteli programot dolgozott ki, amelybe eddig 12-15 korábbi közgazdasági szakközépiskolát vont be szerte az országból. Jóllehet, e program elvégzése után, bizonyos feltételek teljesülésekor – legalább 3,51-es tanulmányi átlag, idegen nyelv alapfokú ismerete és a főiskola első éves szigorlatainak letétele – a legjobb nebulók a BGF-en tanulhatnak tovább, sőt, rögtön a második évbe léphetnek, a rektor szerint ennek a képzésnek elsősorban nem a továbbtanulás a fő célja.
A gazdasági oktatásnak ezen a – középiskola és a főiskola illetve egyetem közé eső – szintjén amúgy nagy a mozgolódás. Nemrégiben változott például a képzések akkreditációs rendje. A tervek szerint csökkentenék a jelenlegi 23 féle, államilag elismert pénzügyi-számviteli szakképesítés számát, az országos képzési jegyzékbe ezekből kevesebb, ám hosszabb időtartamú, alapozó jellegű program kerülne. A hatósági szakképesítések megszerzésére, specializációra pedig az iskolarendszeren kívül is felkészíthetnék a jelentkezőket.
(Közreműködött Lakatos Benjamin)
