A Fidesz a közvélemény-kutatási adatok szerint az utóbbi hónapokban jelentősen veszített vonzerejéből. Miközben ennek nyomán a szocialisták és a kis jobboldali pártok is erősödtek (Válámi van, Figyelő 1999/41. szám), a szabaddemokraták nem tudtak belőle profitálni. Támogatottságuk továbbra is a Parlamentbe kerülés körüli 5 százalékos szint körül mozog. Hogy mi is az a liberális alternatíva, amiért érdemes lenne erre a pártra szavazni, az a hét végi tisztújító küldöttgyűlésen sem lett világosabb. A meghirdetett új politika mindössze arra korlátozódott, hogy az SZDSZ ezen túl távolságot tart nemcsak a Fidesztől, hanem a szocialistáktól is. Ez a nézet meglehetősen nagy vitát kavart a párt köreiben, de végül is az ügyvivői testület összetétele alapján egyértelmű támogatottságot kapott. A fordulat azonban egyelőre inkább csak retorikai. Ma a frontemberek ugyanazok: Magyar Bálint az újra megválasztott pártelnök, Kuncze Gábor a frakcióvezető, illetve a sokak szerint a “jövő embere” Demszky Gábor sem mond lényegileg mást, mint amit alig másfél évvel ezelőtt kommunikáltak. A változás taktikainak tűnik, de a fenti okok miatt nem hiteles. Stratégiainak pedig egyszerűen azért nem mondható, mert nem látni mögötte a programot.
BAZÁN SÁNDOR
Nagykovácsi
