Bozsik Yvette és társulata a múlt hét közepén a Katona József Színházban mutatta be Sztravinszkij Tavaszi áldozatát.
“Legfőképpen a balettintézeti élményeimről mesélek – mondta el Bozsik Yvette a Figyelő Plusznak – nagyon régóta készülök egy orosz estre. Csehovban talán megtaláltam az állandóságot. Ma már egyébként annyira eltávolodtam a klasszikus művészettől, hogy bátran visszatérhetek hozzá.”
Nehéz, súlyos téma – halálra táncoltatnak egy szüzet -, ráadásul a mű első koreográfusa Nizsinszkij volt, aki “barbár népiesre vette a figurát”. Bozsik számára a halál pogány rítusa volt az érdekes. Hozzátette, már nem foglalkoztatják annyira az emberi élet egyéni kérdései. Ez az est inkább arra jelzés, hogy átfogóbb módon érdekli a világ. Régebben kevésbé törődött vele, hogy művészete miképpen hat az emberekre. Mára viszont fontos lett, hogy felbolygassa a nézőket. Úgy érzi, a Tavaszi áldozat nem is való ebbe a shoppingcenteres világba. Talán ezért is nyúlt a klasszikus koreográfia eszközeihez.
Bozsik Yvette 31 évesen azt vallja, hogy 30 alatt nincs még “készen” egyetlen koreográfus sem. Mostanában – saját bevallása szerint – jobban végiggondolja azt, amin dolgozik. Táncosnő példaképei 60 évesen is dolgoztak. Hosszú távú elképzeléseiben szerepel egy öreg társulat. Talán ennek az előképe, hogy a következő darabban partnerével, Vati Tamással két 80 éves embert játszanak majd. Ha a Tavaszi áldozat bemutatója őszre esett, ennek az “őszülő” produkciónak stílszerűen tavaszra kellene beérnie. –
