Már hónapok óta próbálom követni azt a huzavonát, ami a gyógyszerárak körül zajlik, s amelyről lapjuk is beszámolt (Elvonási tünetek, Figyelő, 1999/25. szám). Szerintem egy dolgot kellene szem előtt tartani: egy olyan országban, ahol annyi a beteg ember, kötelessége lenne az államnak, hogy olcsón juttassa gyógyszerhez a rászorulókat. Ehhez képest már évek óta megy a cirkusz a gyógyszerárak körül, amiből mi nyugdíjasok csak annyit érzünk, hogy egyre mélyebbre kell nyúlni a zsebünkbe. Most ahogy hallom, az állam nevében tárgyaló hivatalnokok arra hivatkoznak, hogy nincs több pénz az államkasszában, amit erre fordíthatnának, a gyógyszergyárosok meg azt szeretnék, ha valami hasznuk is lenne az üzletből. Mindenesetre megint a fejünk felett döntöttek valamiről, ami ránk, betegekre is tartozna. No, de ha már eldöntöttek valamit, azt legalább hoznák a tudomásunkra. Néhány héttel az áremelés előtt mi betegek, egyszerű gyógyszervásárlók még mindig nem tudhatjuk, minek mennyi lesz az ára. Hallom, hogy ezt a listát elolvashatnám az Interneten, na hogyan tudna hozzáférni megannyi beteg, közöttük sok idős ember az Internethez, hiszen ehhez se pénzük, se gyakorlatuk.
HARANGOZÓ TIBOR
Budapest
