Nagy érdeklődéssel olvastam Megtört tabuk című, az arany világpiaci árának alakulásáról szóló írásukat (Figyelő, 1999/22. szám). Annál is inkább, mivel ez a téma ritkán szerepel a honi sajtóban. Ennek egyebek mel-lett nyilván az is oka, hogy a magyar piacon nem jellemző az arany kereskedése. (Természetesen nem az ékszerek adásvételére gondolok, s nem is arra, amikor a rendőr-főkapitányságon illegális aranykereskedelmet folytat bűnöző és bűnüldöző.)
Az arany, mint befektetés, érdekes téma, a magyar olvasót megítélésem szerint fokozottan érdekelné, milyen lehetőségei vannak a hazai piacon. Ezért nagyon üdvözölném, ha a Figyelő az elkövetkezendőkben foglalkozna a kérdés ezen vetületével is. A nemzetközi összefüggések miatt, gondolom, a magyarországi aranyárak is követik a világ fő kereskedelmi központjaira jellemző árfolyam-alakulást. Ha elfogadjuk cikkük alapgondolatát, miszerint a nagy jegybanki eladások következtében a “sárga fém” egy darabig olcsó lesz, megfontolandó lehet, hogy részvények, illetve más pénzpiaci lehetőségek helyett aranyba fektessünk.
Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot a Magyar Nemzeti Bank aranyügyleteinek bemutatása – különös tekintettel a rendszerváltás előtti időkre.
PÓCS BARNA
Szeged
