A magyarországi vállalatok bankválasztási szempontjairól szóló felmérést bemutató írásukban (Figyelő, 1999/21. szám) számos szempontot figyelembe véve írnak a bankok és vállalati ügyfeleik között folyó kedélyes harcról. Úgy vélem ugyanakkor, nem került felszínre egy fontos tényező: sokszor a vállalat mint egész szándéka nem esik egybe azzal, amit a banktól a pénzügyi vezetők ténylegesen is elvárnak. Az “agency effect”-ről van szó, arról tudniillik, hogy a pénzügyi vezető esetenként a saját (munkaszervezési, együttműködési és hasonló) szempontjait nagyobb hangsúlyúnak érezheti, mint egy vállalati szempontot, például a banki termékek árazását. Ily módon a vállalat érdeke nem feltétlenül pontosan jelenik meg a bankválasztásban. A pénzintézetek természetesen tudják ezt, és használják is a vállalattal való személyes kommunikációjuk során. Amiről itt szó van, az persze legfeljebb csak árnyalja a választást, és minden valószínűség szerint arra nem lehet elegendő, hogy azt irracionálisan megváltoztassa. Tény azonban, hogy a bankok közötti választás – például a cég meglevő együttműködő banki partnerei közüli szelekció az egyes ügyletekre – nem csak az ajánlott feltételek és egyéb kézzelfogható elemek alapján, hanem gyakran “ok nélküli” megfontolások szerint történik.
MARSI ANDRÁS
Budapest
