Ha a legkisebb Pest megyei községben, Káván, a József Attila utca már beépített domboldali felén lakó fiatal pár a túloldalon, a még üres völgyben kívánna építkezni, jól meg kellene gondolnia ezt a lépést. Új otthonukból ugyanis vissza kellene járniuk a szülői házba kábeltévét nézni, ha a távközlési törvény módosítását a kormány által beterjesztett formában fogadják el. Ennek 11. paragrafusa ugyanis arról szól, hogy távközlési szervezet nem létesíthet és nem bérelhet kábeltévé-hálózatot, sőt más módon sem rendelkezhet ilyesmivel, s emiatt a kávai polgárok – a monori primer körzet többi kábel-előfizetőjéhez hasonlóan – lemondhatnak a telefonhálózattal együtt 1995-ben átadott kábeltévé-hálózat bővítéséről.
A körzetben koncesszióval bíró Monor Telefon Társaság (MTT), amely a telefonvezeték mellett korszerű üvegszálas kábelen vitte el előfizetőinek az égi csatornák műsorát, a Matáv és a legnagyobb kábelszolgáltató, a UPC Magyarország harcának kereszttüzébe került. Igaz, annak idején az MTT is magára vonta a kábeltévé-szolgáltatók haragját. Az utóbbiak úgy érezték, igazságtalan, sőt versenyellenes, hogy míg a telefonvállalatok beléphetnek a kábeltelevíziózás területére, fordítva ez nem lehetséges. Emiatt az Alkotmánybírósághoz fordultak, de az azóta eltelt négy év nem volt elég arra, hogy választ kapjanak beadványukra. Időközben megnyugodtak a kedélyek, tekintettel arra, hogy az MTT addig ellátatlan területen fejlesztett, tehát közvetlenül nem veszélyeztette mások üzletét. Nem úgy a Matáv, amely 1998-ban szintén belépett a kábeltelevíziózás piacára, megalapítva a Matáv Kábel TV Kft.-t. Bár az utóbbi is elsősorban szűz területeken fejlesztett – emlékeztetett László Péter ügyvezető igazgató -, tevékenységét nem korlátozta ezekre. A kis tőkeerővel rendelkező kábeltársaságok tehát joggal tarthattak attól, hogy eltiporja őket a Matáv, amely még a UPC Magyarországgal összehasonlítva is Góliátnak számít. Mint Kovács Nimród közép- és kelet-európai igazgató rámutatott, a UPC Magyarország éves árbevétele mindössze 10 százaléka a Matáv nyereségének. Ahhoz azonban elég erős volt a UPC, hogy elérje: a távközlési törvény módosítására olyan javaslatot terjesszen be a kormány, amely eltiltaná a telefonszolgáltatókat a kábelpiacon való terjeszkedéstől. Legalábbis e cég lobbyzásának tulajdonítják a küszöbön álló változtatást.
KISTELEPÜLÉSEK HÁTRÁNYBAN. Az MTT-nek a parlament Gazdasági Bizottságával már sikerült megértetnie, hogy a teljes tiltás a kistelepülések lakóit sújtaná; a bizottság javasolja, hogy a 30 ezer lakosúnál kisebbekkel tegyenek kivételt. A testület azonban azt is indítványozza, hogy a kábeltévé-szolgáltatást külön gazdasági társaságba kelljen átvinni, ami jelentősen megnövelné a költségeket. Mint Steinreich Péter, az MTT külkapcsolati igazgatója elmondta: a társaság árbevételének ugyan mindössze 16 százaléka származik a kábeltévé-szolgáltatásból, erre szükség van a gazdaságos működéshez. Ha külön céget kellene alapítaniuk, akkor 50-60 százalékkal fel kellene emelniük a létszámot, aminek költségét aligha tudnák megfizettetni a körzet lakóival.
Elképzelhető, hogy az MTT megnyeri a csatát a jogszabályalkotókkal, hisz a kistelepülésekért nemigen versenyeznek a kábelszolgáltatók, amelyek még a nagyvárosokban is arra panaszkodnak, hogy tevékenységük alig-alig tehető gazdaságossá, ellentétben a rendkívül profitábilis telefonszolgáltatással. Sokszor felhozott érv, hogy csak a legnagyobb programcsomag (30-40 műsor) éri el a telefonszolgáltatás alapdíját. Így nem csoda, hogy az annak idején többnyire szegény önkormányzatok által alapított kábeltévé-társaságok azóta sem váltak tőkeerőssé. A lehetőségeikhez képest mindenesetre fejlesztenek; a Kábeltelevízió Hálózat Üzemeltetők Országos Szövetségéhez tartozó szolgáltatók – tudtuk meg Ökrös Gergely alelnöktől – mostanra 63 százalék fölé emelték a korszerűbb, például a nemfizetők kikapcsolását lehetővé tevő csillagpontos rendszerek arányát. Ezeknek nagyjából a fele képes digitális szélessávú szolgáltatásra, s ezek kevés kivételtől eltekintve a UPC-hez tartoznak. A társaságok jó része azonban nem érzi magát felkészültnek, hogy már most belépjen a telefonpiacra, vagyis akkor sem tudnák ezt megtenni, ha a jogszabályok – a telefontársaságokkal kötött koncessziós szerződéseknek megfelelően – nem tiltanák meg ezt. Távlati terveikben viszont szerepel a telefonszolgáltatás. Éppen azért szeretnék, hogy a koncessziós telefontársaságok vonuljanak ki a kábeltévé-piacról, hogy ők maguk megerősödhessenek a távközlési piac liberalizációjáig. Azzal érvelnek, hogy ez az Egyesült Államokban s több nyugat-európai országban is így volt, s csak akkor szüntették meg a tiltást, amikor a kábeltévések már képesek voltak felvenni a versenyt a telefonszolgáltatókkal. Márpedig a verseny üdvös a fogyasztóknak, ugyanis általa jelentősen csökkennek a telefontarifák.
TOVÁBBÍTANI MINDENT. Kérdés, a Matáv távoltartása elegendő-e ahhoz, hogy tőke áramoljon a kábeltévé-fejlesztésekbe. Nagy-Britanniában például a kábeltévések 1992 óta nyújthatnak telefonszolgáltatást, miközben a telekommunikációs vállalkozásokat eltiltották a kábelszolgáltatástól. A kábelcégek mégis veszteségesek voltak. Ez fúziók sorozatát indította el, mígnem három nagy szereplő maradt, de ezek közül is csak egy termelt nyereséget a kábeles-telefonos kombinált tevékenységgel. Most már újabb területen keresik a jövőt: sokoldalú kommunikációs cégekké szeretnének válni. Egyikük, az NTL vezérigazgatója, Barclay Knapp így fogalmazott az Economist gazdasági hetilapnak: “Nem tudom, valójában miféle vállalkozás vagyunk. Egyszerűen csak szeretnénk továbbítani a kábeleinken mindent, amit lehet.” Ezzel sokak vágyát fogalmazta meg. A fejlett piacokon ugyanis késhegyig menő küzdelem folyik a digitális szélessávú szolgáltatásokra képes kábelrendszerekért. Ezek azok, amelyeken digitális televíziót, igény szerinti videoműsort, gyors Internetet és más interaktív szolgáltatást, például home shoppingot vagy home bankinget lehet nyújtani. Egyelőre nem tudni, melyik tevékenység válhat gazdaságossá, ezt a piac még nem “döntötte el”. Nem lehet azonban véletlen, hogy aki számít, jelen kíván lenni ebben az üzletben. A Microsoft például részesedést vásárolt a legnagyobb amerikai kábelszolgáltatóban, az AT&T telefontársaságban; hasonlót tervez a brit Cable & Wireless kábelrészlegével is, miközben a mobiltelefon-piacon is befektet. Vagyis megvásárolja a jövőt: ha majd eldől, hogy melyik ágazat indul gyors növekedésnek, abban a cég már biztos szereplő lesz.
Magyarországon azonban egyelőre nem sok jövőt lehetne megvenni. Vagyis a telefonvita valójában nem arról szól, hogy ki kelhet majd versenyre a hagyományos értelemben vett telefonszolgáltatás piacán, ha majd eljön a liberalizáció, hanem arról: addig is ki fektethet be a jövő szolgáltatásaiba. A Matáv a 2000. év végéig 150 ezer előfizető bekapcsolását tervezte. Nélküle tehát alighanem jóval lassabban épül ki a szükséges infrastruktúra, mint vele. A kábeltévé-szolgáltatás egymagában ugyanis nem nyújtja azt a megtérülést, amely mellett megérné a befektetés. “A kábel csak akkor lenne bomba üzlet, ha holnaptól liberalizálnák a telefonpiacot” – fogalmazott Kovács Nimród, hozzátéve, hogy cége, az UPC felkészült a versenyre.
Erre azonban még várnia kell, mert a Matáv 2002-ig kizárólagos jogokat élvez. Elvben persze előbbre is lehetne hozni a liberalizációt. A távközlési kormányzat nem rejti véka alá, hogy vannak ilyen tervei, s a Matáv kész tárgyalni erről. Csakhogy nyilván nem akar ingyen lemondani a jogairól, a kormány pedig nem szeretne fizetni. Más országokban a kormány számára jó alkupozíciót teremt, hogy a liberalizáció előrehozataláért cserébe addig tiltott területekre is beengedi a telekommunikációs cégeket (ilyen egyezség készül éppen mostanság Venezuelában).
Magyarországon azonban nincs hová beengedni a Matávot, hisz nincs kitiltva egyetlen területről sem. Egészen addig, amíg nem módosítják a távközlési törvény kábelszolgáltatásról szóló paragrafusát. Ha pedig a Matáv hajlandó lesz a kábeltévé-piacért cserébe korábban lemondani kizárólagos jogairól, akkor mindenki nyer: a tőke beáramolhat a digitális szélessávú rendszerek kiépítésébe, a fogyasztók olcsóbban telefonálhatnak, az államnak pedig mindezért nem kell fizetnie.
