Az orosz gazdaság fejlődését láthatóan továbbra is ellehetetleníti az egyik legnagyobb orosz betegség, a kormányzat határozatlansága. Persze reálisan nem is lehetett valóban következetes reformpolitikát várni Primakov miniszterelnöktől, aki a válság közepében lépett hivatalba, és akinek támogatása a kommunisták által uralt parlamenttől, a Dumától függ. Míg azonban a korábbi kormányok legalább ideiglenesen tettek bátortalan reformkísérleteket, addig ebben a tekintetben Primakovnál hiányzik minden lendület. A privatizáció például teljesen leállt, jóllehet az államnak még mindig jelentős vállalati részesedései vannak.
A fizetésképtelen vállalatok ellen továbbra is csak elvétve indítják meg a csődeljárásokat, s ha mégis, akkor gyakran politikai hátsó szándék vezérli a hatóságokat. Ugyanez vonatkozik a korrupcióra: a káros jelenség elleni harcot a kormány ugyan zászlajára írta, de ennél több nem történt.
