Ha valaki saját maga kezd részvényekbe fektetni, napi 1,5 órával és ezer forintos órabérrel számolva rögtön 300 ezer forintot áldoz e „játékra” évente. Az információszerzés költségeit – a tőzsdével, befektetésekkel foglalkozó sajtó, a Magyar Tőkepiac megvásárlása, előfizetés valamely online adatszolgáltatóra – legalább 200 ezer forintra tehetjük. Ehhez hozzáadva a tőzsdézők számára elengedhetetlen mobiltelefon díját és az utazási költségeket, máris 700 ezer forint körül jár a számla. Feltételezve, hogy valaki annyira ügyes, hogy a befektetési alapok nettó hozamát 10 százalékponttal veri, akkor a minimális gazdaságos tőkenagyság 7 millió forint, 5 százalékos pluszhozammal számolva pedig 14 millió forint. Sokaknak nyilván a piacot 10 százalékkal meghaladó hozam könnyen teljesíthetőnek tűnik, de ne felejtsük el, hogy a privatizáció lezárultával az extra hozamot jelentő, ráadásul kamatmentes részletfizetési kedvezménnyel támogatott állami részvényjegyzéseknek, és a kárpótlási jegyes részvénycseréknek gyakorlatilag egyaránt vége. Persze a számításnál figyelembe kell venni, hogy egyesek hobbinak tekintik a részvényezést. Így minél inkább a játék számít valakinek, s minél kevésbé a költség és a haszon összevetése, annál kisebb összegnél is érdemes elkezdeni tőzsdézni – szélsőséges esetben pár százezer forinttal is.
