KLASSZIKUS OKOK

A hagyományos magyarázatok szerint a kibocsátó és a fogadó ország közötti jövedelemkülönbség meghatározó – bár nem kizárólagos – a migrációs folyamatok beindulásában és fennmaradásában. Aki hosszabb időre kel útra, az alapvetően a várt jövedelemnyereség nettó értékének maximalizálására törekszik, s ez a két ország közötti életszínvonal eltérésétől függ. Amíg e különbség elég nagy, a migrációs nyomás is fennmarad; amint csökkenni kezd, a vándorlás intenzitása is alábbhagy. A tartós migráció beindulásának és fennmaradásának kilátásait ezért a két érintett ország közötti (vásárlóerő-paritáson számított) GDP különbségével becsülhetjük. Az ingázásos migrációs nyomás valamelyest eltérő ösztönzőktől függ. Aki rövid időt tölt el a fogadó országban, az ott keveset is költ; a vándorlásból fakadó jövedelmet lényegében teljes egészében otthon, tehát a származási országban költi el, így a rövid távú migrációs nyomást ebben a hagyományos értelemben a cserearányon számított bérkülönbségekkel becsülhetjük.