A kormányváltás előtti utolsó parlamenti napon fogadta el az Országgyűlés a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvényt. Az EU vonatkozó rendelkezéseit átvevő jogszabály új hatósági szervezetet és engedélyezési rendszert hoz létre. A jövőre hatályba lépő törvény a géntechnológiai tevékenységet engedélyhez köti. (Korábban, a kilencvenes évek elején az akkori növényvédelmi hatóság átmeneti ideig adott már ki engedélyeket, de ezeket utólag módosították.) A kétszintű engedélyezési rendszer csúcsán a géntechnológiai bizottság áll, az alatta lévő hatóság pedig ennek szakvéleményére figyelemmel adja ki az engedélyeket. A hatósági feladatokat egyszerre több minisztérium látja majd el. A mezőgazdasági területen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, az ipari alkalmazás esetén a Gazdasági Minisztérium, humán felhasználásnál – például a gyógyszergyártásnál – az Egészségügyi Minisztérium az engedélyező szerv. Az egyes alkalmazási területekre vonatkozó szabályokat a tárcák a végrehajtási rendeletekben rögzítik majd. A géntechnológiával előállított fajtát tartalmazó agrártermékekből készülő élelmiszereken kötelezően fel kell tüntetni az erre vonatkozó információkat. A címkézés részletes szabályait jelenleg dolgozzák ki. Sok vita előzte meg, hogy az élelmiszerek „lényegi azonossága” esetén – amikor a géntechnológiával módosított alapanyagból készült termék minden paraméterében azonos a hagyományossal – fel kell-e tüntetni a génkezelt eredetet. (Az amerikai gyakorlatban ilyenkor nem címkéznek, az EU-ban viszont nem ennek alapján határozzák meg, hogy mely termékeket kell génjelöléssel ellátni.) A géntechnológiai beavatkozás tényét egyébként megfelelő laboratóriumi berendezésekkel máris ki tudják mutatni, tehát az importált élelmiszerek vizsgálatánál ez segíti majd a minősítést.
