AZ OROSZ TÉNYEZŐ

Sokakat érintő kérdés, vajon melyek lesznek azok az országok, amelyeknek a helyzetét az ázsiai válság leginkább érinti. December elején az Economist úgy vélte, hogy a legnagyobb teher az úgynevezett feljövő piacokra, mindenekelőtt Brazíliára és Oroszországra, valamint Kínára fog nehezedni. Úgy tűnik, hogy a – számunkra is – legfontosabb és legközvetlenebb problémát Oroszország jelenti. A krízis kiterjedése idején az orosz államkötvények óriási többsége – több mint 20 milliárd dollárnyi csomag – külföldiek kezében volt, akik azonban csak egy hónapos bejelentés után vonulhattak ki a kötvénypiacról. Ebben az egy hónapban azonban már megindult a bejelentési kötelezettséggel nem terhelt hazai kötvénytulajdonosok menekülése a dollár felé. Az országot mintegy 15 milliárd dollárnyi tőke hagyta el, és ennek következménye a rubel árfolyamának és a nemzeti bank pénzügyi tartalékainak zuhanása lett. Ezt követte a külföldi kötvénytulajdonosok menekülése, amelynek méreteit pontosan még megbecsülni sem lehet. Oroszország mindezek nyomán már kénytelen volt nyugati segítséget kérni. Előbb egy 2 milliárd dolláros áthidaló kölcsönről tárgyaltak, amit utóbb cáfoltak, majd az IMF eredetileg három évre szóló, 10 milliárd dolláros, befagyasztott hitelkeretének felolvasztásáról folytak egyeztetések. A gyorssegélyek közé tartozott december derekán, hogy a londoni klubhoz tartozó kereskedelmi bankok hozzájárultak 32,3 milliárd dollárnyi orosz adósság átütemezéséhez. Nyilvánvaló, hogy az orosz gazdaság mély szerkezeti válságát mindez nem oldhatja meg, hiszen egyelőre sem a kifizetetlen bérek fedezete, sem a vállalati adók behajtása nincs biztosítva. Az 1997-es adóbevétel mindössze a GDP 8 százalékát tette ki – ez kevesebb mint harmada a fejlett államok hasonló arányának.