A mezőgazdasági áruforgalom – az ipartól eltérően – távol áll a szabad kereskedelemtől. Magyarországnak, bár a kvótákat sokszor nem tudja kihasználni, piacrajutási gondjai is vannak: az uniós agrárexport 12 százalékkal esett vissza az utóbbi egy évben. Hazánk egyébként az egyetlen társult tag, amely megtartotta a kereskedelmi aktívumot az unióval szemben. (A társulási szerződés megkötésétől kezdve az EU folyamatosan növelte kivitelét a tagjelölt országokba.) A mezőgazdaság uniós alkalmazkodása különösen nehéz feladatnak ígérkezik, mert nem tudni: a Közös Agrárpolitika 1992-ben megkezdődött reformja mikor vesz újabb lendületet. Az agráriumra különösen igaz az a megállapítás, hogy a csatlakozásra pályázó államok mozgó célpontra lőnek. Tény, hogy az unióban csökkennek az agrártámogatások, és irányultságuk az árakról a termelőkre helyeződik át. Arról azonban, hogy az új szabályozás az ezredfordulótól milyen mértékű liberalizációt enged majd meg, még csak találgatások láttak napvilágot. Egyelőre hatalmas a különbség az EU és Magyarország mezőgazdaságának támogatottsága között. (Az OECD adatai szerint az agrártámogatások aránya az ágazat összes termelési értékéhez képest az EU-ban több mint 40 százalékra rúg, míg hazánkban ez alig haladja meg a 10 százalékot.) Fekete Pál, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese szerint az agrárcsatlakozás kulcskérdése a belépti árak meghatározása lesz. Az EU átlagos árszintje ugyanis – éppen a magas szubvenciók miatt – jelenleg jóval magasabb az itteninél, bár termékenként igen nagyok a különbségek. Más kérdés, hogy a hazai inflációnak „köszönhetően” ezek a árrések egyre szűkülnek. Szakértők valószínűsítik: az ártámogatások kérdésében hazánk derogációs igénnyel lép majd fel a csatlakozási tárgyalásokon.
