Az állami támogatások és a magánérdekek összehangolásának jótékony hatását jól mutatja az ipari innovációs parkok számának gyors ütemű, a kormányt is zavarba ejtő gyarapodása. A parképítési boom egyike a jelenlegi kormányzati ciklus ritka sikertörténeteinek, s a szemlélőben azt a benyomást kelti, mintha a politikusok ez alkalommal megpróbáltak volna menedzser-fejjel gondolkodni. A hazaiakat és a külföldi befektetőket ugyanis mostanában csak az a K+F-tevékenység érdekli, ami a legrövidebb idő alatt piaci előnnyé változtatható. Ehhez pedig interaktív kapcsolatra van szükség a kutatás és a gyártás között, ami az erőforrásokat koncentráló ipari parkokban viszonylag könnyedén megteremthető. Ha pedig a kormány még támogatást is ad ehhez, akkor a befektetők sorban állnak az ipari park létesítésére alkalmas területekért. A legnagyobb dobásnak a meg nem rendezett világkiállítás területén létrehozandó park látszik. Itt két rangos egyetem szellemi kapacitása kínál „telepítő tényezőt”, ami – a kiépülő műszaki-információs infrastruktúrával együtt – a hírek szerint a legnagyobb számítógépes és távközlési világcégek egyikét-másikát, köztük az IBM-et is ide csábítja.
