Nyilvánosan és magáncsatornákon keresztül is több alkalommal próbálta meggyőzni az IMF a thaiföldi kormányt arról, hogy az ország pénzügyi helyzete ingataggá vált már 1996 elején, a fizetési mérleg hiánya, az ingatlanspekuláció veszélyes méreteket öltve pénzügyi válságot idézhetnek elő – mondta Michel Camdessus a párizsi Le Monde-nak. A figyelmeztetések azonban süket fülekre leltek Bangkokban, és bár az IMF képviselői nem távoztak az országból, a tárgyalások a kormánnyal 1997 január elején félbeszakadtak.
Gyökeres szemléletváltásra volt szükség, hogy Bangkok belássa, hogy 13 évnyi gazdasági sikersorozat félbeszakadhat, és a felmerülő problémák gyors orvoslásra várnak. A mi javaslataink pedig ijedtséget váltottak ki – mondta Camdessus. Különösen az, amely a nemzeti valuta lebegtetésére vonatkozott (Figyelő, 1997/33. szám).
A tárgyalások Bangkok és az IMF között, ha késve is, de júliusban újraindultak, és a nemzetközi pénzügyi szervezet rekordidő alatt hagyta jóvá a hitelt, amelynek feltételeként Thaiföld radikális pénzügyi reformot hajt végre.
1997 és ’98 folyamán a folyó fizetési mérleg deficitjének visszaszorítása jelenti a fő feladatot, az 1996-os GDP 8 százalékára rugó deficit 1997-ben nem lehet több 5 százaléknál, 1998-ra pedig nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 3 százalékát. Az inflációt az idei 9,5 százalékról jövőre 5 százalékra kell visszaszorítani.
A Valutaalap által jóváhagyott 3,9 milliárd dolláros hitel egyébként része egy multinacionális mentőcsomagnak, amelynek teljes összege 16,7 milliárd dollár, s amelyet 7 ázsiai ország, a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank folyósít.
A thaiföldi központi bank bejelentette, hogy 23,4 milliárd dollárt kell visszafizetnie 12 hónapon belül azoknak a befektetőknek, akiktől pénzt kapott a thaiföldi valuta árfolyamának védelmére.
