A dollár elmúlt hónapokban tapasztalt erősödését fundamentálisan már régóta alátámasztotta, hogy a gazdaság teljesítményéhez képest a zöldhasú alulértékeltnek számított a többi vezető devizához képest. Németországban például rekordmagasságokba emelkedett a munkanélküliségi ráta, és a gazdaság növekedési pályára állítása eddig csak a kormányzati programpontokban öltött testet.
A dollár keresztárfolyamait az elmúlt két hétben ennek ellenére inkább a felelős pénzügyi pozíciókat betöltő tisztviselők kijelentései befolyásolták. A közelmúlt nyilatkozatháborúja Amerikából indult el azzal, hogy a pénzügyminiszter az erős dollár szükségessége mellett foglalt állást: a zöldhasú jegyzéseinek emelkedése olcsóbbá teszi az importot, s ez kordában tarthatja az infláció mértékét. (Statisztikai kimutatások szerint a dollár korábbi nyolcszázalékos felértékelődése az infláció félszázalékos csökkenését eredményezte.) Az olcsó import, illetve a beszűkölő exportlehetőségek az amerikai termelőket rászorítják a hatékonyság növelésére, s ez hosszabb távon ismét kedvező hatással lesz a gazdaság versenyképességre. Erre válaszul japán részről egy jegybanki intervenció lehetőségét firtatták a nagy nyilvánosság előtt, de ez csak arra volt elegendő, hogy a múlt hét közepén 127 közeléből 126 alá csússzon a dollár jen-jegyzése.
A nyilatkozatháború tűzszünetében a múlt hét végén, illetve e hét elején több várva várt makrogazdasági mutatót hoztak nyilvánosságra a tengerentúlon. A pénteken közzétett termelői árindex ugyan márciusban 0,1 százalékkal csökkent, de az igen hektikusan ingadozó energia- és élelmiszerárak nélkül számolt mutató már 0,4 százalékos növekedésről tanúskodik az elmúlt hónapban. A kiskereskedelmi forgalom a vártnál kisebb mértékben, 0,2 százalékkal gyarapodott, ami főként a gépjárműeladások visszaesésére vezethető vissza. Módosították viszont a februári forgalmi adatokat: a korábban közzétettekkel ellentétben nem 0,8, hanem 1,5 százalékkal bővült a forgalom az év második hónapjában. Az adatok nyilvánosságra kerülése csak még jobban megerősítette hitükben a kamatemelésben bízókat, így a hét közepi megtorpanást követően ismét felfelé mozdulhattak a zöldhasú jegyzései.
Az e hét keddjén napvilágot látott havi inflációs adatok szerint márciusban csupán 0,1 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak az Egyesült Államokban. (Az energia- és élelmiszerárak nélkül számolva az infláció 0,2 százalékos volt.) Miután a piaci szereplők 0,2 (illetve 0,3) százalékra becsülték a fogyasztó árindex értékét, a nemzetközi devizapiacokon átmenetileg enyhültek az inflációs félelmek és az általuk táplált dollárkamat-emelési várakozások. Ez a dollár mintegy 0,01 pfenniges áresésével párosult. A nap végére viszont a dollár márka-árfolyama ismét 1,735 fölé kúszott.
A dollár emelkedő trendje megállíthatatlannak tűnik, főként annak tudatában, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Nyílpiaci Bizottságának május 20-i ülésén minden valószínűség szerint az irányadó dollárkamatok újabb 0,25 százalékos emeléséről fognak határozni. A német jegybank hasonló jellegű lépése részben megakadályozhatná a dollárárfolyamok emelkedését. A német monetáris politika őrei márciusban ki is jelentették: a dollárkamatok emelésével összhangban a márkakamatokat is emelni fogják az árfolyam védelme érdekében. A múlt havi dollárkamat-emelést követően mégis elmaradt a márkakamatok hasonló mértékű növelése, így a piac szereplői csekély esélyét látják annak, hogy a májusi intézkedések hasonló választ váltanának ki. A német gazdaságot ugyanis éppen az exportvezérelt növekedés húzhatná ki a recesszió kátyújából, aminek viszont nem kedvez az erős márka.
