1993-ban Uruguayban írták alá azt a megállapodást, amelyet a magyar fél lóhalálában, a határidő előtt fél évvel, 1995. január 1-jén vezetett be. Kár volt kapkodni. Az alapszámok rosszak voltak: az 1986-90 közötti bázisidőszakban mintegy 1,1 milliárd dollár értékben támogatott 740-750 cikk helyett mindössze 16-ot vallott be a magyar fél, és a KGST-országokba irányuló export több tízmilliárd forintos támogatást is kifelejtették az adatközlésből (58 milliárd helyett csak 21 milliárd forint közvetlen exporttámogatást jeleztek). Sok esetben az értékek és a cikkszámok sem voltak pontosak. Így állhatott elő a helyzet, hogy 1995-ben, amikor a támogatás mértéke nem léphette volna túl a 21 milliárd forintot, 44 milliárd forinttal segítették az agrárkivitelt, tavaly pedig az engedélyezett 19,6 milliárd forint helyett, 33 milliárdos előirányzat után, 41 milliárd forintos támogatással érte el az ágazat a közel hárommilliárd dolláros exportot. Az idén az agrártárca szemérmesen hallgat a közvetlen exporttámogatás előirányzatáról, de tekintve, hogy ez exportterv csaknem annyi, mint tavaly volt, ez az összeg sem lehet nagyon sokkal 30 milliárd forint alatt – miközben az engedélyezett 18,3 milliárd lenne. A megállapodás szerint évente 6-6, összesen 36 százalékkal kell csökkenteni a támogatások mértékét.
