A piacok lelkesedéssel fogadták a jövő évi olasz költségvetést, amely esélyt jelent arra, hogy az ország az elsők között csatlakozhasson az Európai Monetáris Unióhoz. Ugyanakkor az eddig is magas adót fizető polgárok erős tiltakozására is fel kell készülni Itáliában.
A lépések fájdalmasak, de Olaszország kimaradása a Monetáris Unióból nemcsak a gazdaságot bénítaná meg, hanem óriási politikai kockázattal is járna – vélekedett a párizsi Le Monde hasábjain Giovanni Agnelli, a Fiat tiszteletbeli elnöke, aki egyúttal a Monetáris Unió szervezésére létrehozott társaság alelnökeként is tevékenykedik. Agnelli arra figyelmeztetett, hogy a csatlakozás, a közös valuta elfogadása irányába a közeljövőben kötelezően megteendő lépések már korántsem szimbolikusak: nagyon is mélyen érintik a reálgazdaságot és meghatározzák az egyes országok jövőbeni esélyeit. A csatlakozás stabil, tartós gazdasági növekedést és gyógyírt ígér a munkanélküliségre, ezzel szemben a kívülmaradás csak átmeneti látszatelőnyökkel jár: hiú remény az, hogy sértetlen maradhat a szociális háló, a nemzeti valuta.
A belépőjegy drága, de a forrásokat mindenáron elő kell teremteni – vélekedett Romano Prodi kormánya, amely a hét végén jóváhagyta az 1997-es költségvetés tervezetét. A fő célkitűzés, a GDP 3 százalékánál alacsonyabb deficit elérése érdekében 1997-ben mintegy 38 000 milliárd lírával kívánják lefaragni a költségvetés hiányát; ennek mintegy kétharmada kiadáscsökkentésből, egyharmada bevételnövelésből valósulna meg. A részleteket ugyan még nem hozták nyilvánosságra, de az eddig kiszivárogtatott hírek szerint 3 ezer milliárd lírával kevesebb támogatás jutna a vasútnak, 2-2 ezer milliárddal csökkentenék az egészségügyre és a nyugdíjakra fordított összegeket. A közalkalmazottak bértömegét pedig 5 ezer milliárd lírával rövidítenék meg.
Ezzel párhuzamosan átalakítják az adórendszert, megváltoztatják a jövedelemadó-sávokat, és új típusú helyi adókat vezetnek be. Év végén várhatóan emelik a hozzáadottérték-adó kulcsait, és számítani lehet az üzemanyag-drágulásra is. Mindezt egy speciális egyszeri, úgynevezett “Európáért” adóval is megfejelik Itáliában, amely összesen mintegy 22 ezer milliárd lírával gazdagítja az államkasszát. Az 1997-es költségvetés deficitje, amely a júniusi elképzelések szerint még a GDP 4,4 százalékára rúgott volna, ily módon a kormány reményei szerint közel kerülhet a kívánatos 3 százalékhoz. (E számoktól eltérő becsléseket publikált az EU brüsszeli bizottsága.)
A milánói tőzsde már a hét végén árfolyam-emelkedéssel üdvözölte a drasztikus terveket, és a líra árfolyama is kétéves csúcsot döntött. A valutapiacokon több nap óta stabilan 1000 líra alatti árfolyamon jegyzik a német márkát.
