Keretszerződés alapján szállítják ki Oroszországba a paksi atomerőmű kiégett üzemanyagát. Idén decemberben megépül az az átmeneti tároló, amelyben a kiszállítás elmaradása esetén az elhasznált fűtőanyag biztonságosan raktározható.
Nem publikus – válaszolta Kemenes László a Paksi Atomerőmű információs szolgálatának vezetője arra kérdésre, mennyit fizet cége évente az orosz fűtőanyagért. Mindössze annyit volt hajlandó elárulni, hogy a szállítóval mindig is elégedettek voltak, a dúsított urán jó minőségű. A kiégett fűtőanyagot egy keretszerződés alapján évente kétszer Oroszországba szállítják, minden egyes alkalommal konkrét és sugárzó tartammal megtöltve a szerződés keretét. Ez egyfajta automatizmusként működik, ebben az évben tavasszal már elküldtek egy transzportot, s minden bizonnyal az őszi szállításra is sor kerül. Bármikor megtörténhet azonban, hogy döntés születik az Oroszországba szállítás leállításáról, s az erőműnek erre az esetre is fel kell készülnie. A biztonságos raktározás megteremtésére, mintegy 4 milliárd forintból az év végéig felépül az az átmeneti tároló, amely a kiégett üzemanyagok raktározását hivatott biztosítani. A felhasznált fűtőanyagot a reaktorakna mellett vizes pihentető medencékben tárolják. Az ötéves pihentetés alatt a hasadási termékek radioaktivitása annyira lecsökken, hogy speciális konténerekben szállíthatóvá válik. E medencék kapacitása véges, de amíg a szállítás folyamatos, addig – mivel némi többletkapacitással építették meg őket – befogadóképességük elegendő. “Nem engedhető meg, hogy a visszaszállítás elmaradása miatt az atomerőmű leálljon. Igazi biztosítékra van szükség.” – fejtegeti Kemenes László. Az angol GEC Alsthom cég által építendő átmeneti modulok akár 50 évig is garantálják, hogy a fent említett ok miatt ne legyen leállás. (Az itt alkalmazott “száraz technológia” során hermetikusan lezárt csövekben tárolják az elhasznált anyagot, s a rendszert speciális léghűtéssel tartják megfelelő hőmérsékleten.)
Az elhasznált fűtőanyag egyébként több U235-öt tartalmaz, mint az uránérc, ezért újrafelhasználása nyilvánvalóan igen gazdaságos tevékenység. A nagy atomhatalmak majd mindegyike – Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország – épített olyan gyárakat, ahol ezt a reprocesszálásnak nevezett eljárást végzik. E technológia egyik végtermékeként viszont olyan, nagy aktivitású, már újra nem használható valódi hulladék keletkezik, amelynek hosszú távú biztonságos “eltemetését” biztosítani kell.
A magyar visszaszállítás után Oroszországban újrahasznosított elhasznált fűtőanyagból származó hulladék elhelyezését az orosz partnerek oldják meg, az az “anyag” nem jön vissza Magyarországra.
