Egy kudarcba fulladt privatizáció után nehéz helyzetbe került a Magyar Állami Pénzverde utódja, a Metal Art Rt., amely egykor monopolhelyzetben volt a nemesfém-feldolgozásban. Két évvel a kudarc után az ÁPV Rt. most újabb pályázatot akar kiírni, miközben a cégvezetés inkább feljavítás után tartaná jónak az eladást.
Meglepetésként érte a Metal Art Rt. vezetőségét az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatóságának határozata, miszerint a cég egészének megvételére egyfordulós pályázatot ír ki. A vételár 60 százalékát kell készpénzben kifizetni, a többi kárpótlási jegyben is teljesíthető, E-hitelt maximum 50 millió forintért lehet felhasználni. A dolgozók 15 százaléknyi tulajdonrészt vehetnek meg kedvezményesen.
– Akkor is meglepetésként ért a hír, ha tudom, hogy még több döntés szükséges a pályázat kiírásához – mondta Verzár Péter, a Metal Art Rt. novemberben kinevezett vezérigazgatója. Az új vezetőség két variációt dolgozott ki a társaság értékesítésére: felmerült, hogy minél előbb, mostani állapotában adják el a vállalatot, s arról is szó volt, hogy két év múlva, feljavítás után, jobb pozícióból kezdjék a privatizációt. A vezérigazgató az utóbbi megoldást támogatná.
A vezérkar 1996-ra már nullszaldós gazdasági tervet dolgozott ki. Ez valószínűleg teljesíthető, hiszen az első féléves veszteség csak 50 millió forint volt, és az árbevétel 60-65 százaléka a piac sajátosságai miatt a második félévben, karácsony előtt folyik be a társaság kasszájába. A Metal Art bevételeinek 40 százalékát teszik ki az exportszállítások.
A jelenleg közel 1,25 milliárd forintos saját tőkéjű cégnél az elmúlt években veszélyes folyamatok indultak el: megkezdődött a vagyon felélése. A drága, nem hatékony termelésből adódó veszteségeket a nemesfémkészletből kezdték finanszírozni – igaz, ezzel elkerülte a cég, hogy hitelt kelljen felvennie. A Metal Art aranykészlete, amely 1993 augusztusában (a társasággá alakulás évében) 267 színkilogramm volt, 1995 végére 96-ra csökkent. Az ezüstkészlet ugyanebben a periódusban 8439-ról 2778 színkilogrammra apadt.
Szerencséje a társaságnak, hogy a tevékenységéhez szükséges nemesfémkészletei értékállók és konvertálhatók. Ennek értékesítése azonban a vezérigazgató szerint nem folytatható tovább, mert a készletek mértéke lassan eléri a kritikus alsó határt. Ingatlanok eladásából sem remélhet a cég több bevételt. Az Állami Pénzverdéhez tartózó ingatlanokat (üdülőket és néhány, a mai üzemet körülvevő ingatlant) még a társasággá alakuláskor leválasztották a cégről. Így a budapesti, Üllői úti gyártelepen kívül csak a tápiószelei és a borsodnádasdi üzem maradt meg.
A nemesfémötvösség egykori fellegvára, a Magyar Állami Pénzverde jogutódjának méretei jóval szerényebbek elődjénél. A nyolcvanas évek 1500 fős létszáma hatszázra csökkent. Igaz, három éve magát a pénzverdét is leválasztották a cégről. A pénzverde ma a Magyar Nemzeti Bank és az ÁPV Rt. tulajdonában van. Ez azonban csak hatvan ember kilépését jelentette, a többiek nagy többsége önként távozott az utódcégtől. A nemesfém-feldolgozás monopóliumának megszüntetése, 1989 óta sokan fogtak közülük magánvállalkozásba. Ez nem is csoda, hiszen 1995-ben az átlagfizetés a cégnél bruttó 35 ezer forint volt. De nem is lehetett volna magasabb, hiszen a társasággá alakulás évétől, 1993-tól a cég évről évre egyre nagyobb veszteséget kényszerült elkönyvelni, 1995-ben már 158,3 millió forintot. Mindezek ellenére a szakmában még ma is meghatározó helyet foglal el a Metal Art. A legális (lásd Lesújtó adó című írásunkat) aranyékszerpiac 30 százalékát, az ezüst-, díszmű- és ötvöstermékek piacának 90, az érme- és kitüntetés-előállításnak pedig az 50-60 százalékát tudhatja magáénak, de a háttériparban, a különböző alapanyagok gyártásában is meghatározó a magyar piacon.
1994-ben már meghirdették a cég privatizációját, amelyet egy magyar, de részben külföldi érdekeltségű társaság meg is nyert. Akkor a cég 51 százalékát ajánlották fel megvásárlásra. Egy felülvizsgálat azonban megállapította, hogy a Metal Art értéke nagyobb, mint amennyiért (800 millió forint) odaítélték a vevőnek, ráadásul a pályázat kezelése körül is felmerült néhány jogi probléma.
A privatizációs kísérletet megelőzően az akkori vezérigazgató kinevezését havonta hosszabbítgatták meg, mondván: mindjárt magánkézbe kerül a társaság, és majd az új tulajdonos eldönti, mi lesz a sorsa. A baj az, hogy ez a privatizációs kudarc után is így folytatódott, ezért a cég átalakításához szükséges döntések rendre elmaradtak. Ezt a helyzetet oldották fel Verzár Péter tavaly novemberi végleges kinevezésével.
Az új igazgató rögtön hozzálátott egy kisebb, a piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó cég kialakításához. Amit lehetett, kisebb helyen működtettek. Összevonták a raktárakat, gépjárműparkjukat csökkentették, és gazdaságosabbra cserélték. Elkezdték a számítógépes irányítórendszer kiépítését, ami része az ISO 9000-es minőségbiztosítási rendszer felállításának.
– Költségesebb ügy a termelés áthelyezése, összevonása. A helyhez kötött, elavult berendezéseknél az a kérdés is felmerül, érdemes-e azokat áthelyezni, vagy újat kell venni – mondja Verzár Péter. Erre a társaság nem tud pénzt fordítani a jelenlegi helyzetben. A vezérigazgató szerint körülbelül 500 fővel működne hatékonyan a cég; ehhez csökkenteni kellene az adminisztrációs létszámot. Spórolnak azzal is, hogy egyes alkatrészeket (például csatokat), amelyek termékeikehez szükségesek, külföldön, bérmunkában gyártatnak le. A kis széria miatt ugyanis nem érné meg megvásárolni a hozzájuk való berendezéseket.
Az üzemen belül üresen maradó épületeket bérbeadással hasznosítani lehetne – ha az ÁPV Rt. engedné, hogy azokat három hónapnál hosszabb időre kiadják, de a közelgő privatizációra hivatkozva ezt a tulajdonos elveti. A hasznosítás során csak a bérbeadás jöhetne számításba, mert csak olyan hasznosítható épületei vannak a Metal Artnak, amelyekhez a táraság belső udvarán kereszetül lehet eljutni. Az értékes nemesfémkészlet miatt azonban nem mindenkit engednek be szívesen az üzem területére, főleg tulajdonosi joggal. A társaság jövője most az ÁPV Rt. kezében van, amely kimondhatja a végleges döntést a cég privatizációjáról.
