“Hogy gazdasági rendünkben a magántulajdon intézményének igen fontos szerepe van, az általánosan ismeretes. Különben mi sem bizonyítja jobban ennek felismerését, mint az, hogy a gazdasági rendünk ellen irányuló támadások elsősorban a magántulajdon, vagy legalábbis a termelési javak magántulajdona ellen vannak intézve. (… ) Bár a magántulajdon kérdése irodalmunknak nem ritka tárgya, mégis ezek a tárgyalások bizonyos egyoldalúságot mutatnak. Az írók egyik csoportja ugyanis főképp történeti szempontból vizsgálja e kérdést és az intézmény fejlődését kutatja, míg azok, akik a tulajdon elméletével behatóbban foglalkoznak, nagyrészt
a socialista táborból valók, és főképp csak a világnézetük igazolására fontossággal bíró szempontokból nézik azt. A polgári írók egyike sem ismeri ugyan félre a magántulajdon nagy jelentőségét, mégis annak méltatásánál legtöbben általánosságokban mozognak, és beérik annak a megállapításával, hogy ez az intézmény mai gazdasági életünk alapja. Hogy miért és mi által, azt egységes szempontból és a kérdés egészét felölelő módon megvilágítva alig találjuk.”
