A magánnyugdíjpénztárak gyorsíthatják a gazdaság fejlődését, és intézményi befektetőként hozzájárulhatnak a tőkepiac fejlődéséhez – jelezték a külföldi szakértők azon a nemzetközi konferencián, amelyet a múlt héten rendezett a Világbank, a Kelet-Nyugati Tanulmányok Intézete és a Magyar Közgazdasági Társaság.
A nyugati országok egy része már szembenézett a felosztó-kirovó elven alapuló nyugdíjbiztosítás válságával, ám abból eddig csak egyetlen kivezető utat találtak: az egyéni megtakarításon nyugvó várományfedezeti rendszert – jelentette ki Klaus Schmidt-Hebbel, a Világbank szakértője. E megoldás mellett szól, hogy serkenti a foglalkoztatottságot, és megteremti az egyéni érdekeltséget a nyugdíjcélú megtakarításokban. A rossz nyugdíjrendszer mindig a munkahely elhagyására és a járulékok alóli kibújásra ösztönözheti a munkavállalót. Különösen igaz ez a felosztó-kirovó rendszerre, ahol az állampolgárok a járulékot valamiféle adófajtának tekintik, amely alól ki kell bújniuk. Példaként Chilét említette, ahol 1992-ben álltak át a teljes körű várományfedezeti rendszerre. A reformok előtt a foglalkoztatottak alig 40 százaléka fizetett járulékot, az új rendszer bevezetését követően viszont ez az arány egy csapásra 60 százalékra ugrott. Hasonló javulást eredményezett a több pillérre állás Svájcban vagy Ausztráliában is. Itt a várományfedezeti mellett működik egy felosztó-kirovó rendszer is, mindazonáltal az egyéni érdekeltség megteremtése miatt jelentősen javult a fizetési fegyelem.
Sara Zervos, az University of Sussex munkatársa a várományfedezeti rendszer tőkepiaci hatásaira hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a magánkezelésben lévő nyugdíjcélú megtakarítások révén likvid pénzek áramolhatnak a gazdaságba, ami jelentősen javíthatja az adott ország nemzetközi versenyképességét is. A szakértő szerint ugyanakkor a nyugdíjak magánkezelése hatékony eszköz az értékállóság megőrzésére is. A Világbank egyik tanulmányát idézve elmondta, hogy azokban az országokban, ahol a nyugdíjak magánkézben vannak, a befektetések éves megtérülése 6,7-9,2 százalék között van, míg az állami kezelésűeknél ez a szám általában negatív előjelű.
