A statisztikák tükrében úgy tűnik, bakot lőttek az árverezéssel a farmergazdaságokat pártoló stratégák, akik a földárverés szellemét kiengedték a palackból. A legtöbb tulajdonos hatvan évnél is idősebb, és legfeljebb egy hektáros birtokhoz jutott…
Nógrád kivételével a tizenkilenc megye árverési munkacsapatai egymást kisegítve, gőzerővel dolgoznak. Az árveréseket – a peres és az önkormányzati földcserés ügyeket leszámítva – várhatóan be tudják fejezni a március végi határidőre, erősítette meg a Figyelőnek Harmathy Károly főosztályvezető-helyettes, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) árverési osztályának vezetője. Míg öt évvel ezelőtt csaknem hárommillió hektár volt az állami, öt és félmillió a szövetkezeti, kevesebb mint egymillió a magántulajdon, addig az árverések után az állami tulajdon két és félmillió hektárra, a szövetkezeti tulajdon alig több, mint négymillió hektárra csökkent, a magántulajdon pedig több mint két és félmillió hektárra növekedett. A kárpótlással kialakult új birtokszerzet azonban általában mégsem segíti a megélhetést, a versenyképes árutermelést.
Az első kárpótlási törvény alapján 1991. december 8-ig nyújthatták be kérelmüket az 1949. június után tulajdoni sérelmeket elszenvedettek. Összesen 817 000 kérelem, 52 millió aranykorona értékre (mintegy 2,985 millió hektárra) szóló igény érkezett, amelyet feldolgozva 41,264 millió aranykoronát jelöltek ki. Ebből az első földalapból – 1992 augusztusi kezdettől – 21 524 liciten 37,267 millió aranykoronát árvereztek el. Több mint félmillióan jutottak tulajdonhoz.
A kárpótlási törvény azonban egyes szakemberek szerint – nem a végrehajtók hibájából – célt tévesztett. Általában ugyanis nem alakultak versenyképes “farmergazdaságok”. Az új tulajdonosok korosak, éppen csak boldogulhatnak a nagyrészt egy hektárnál kisebb birtokukon. Igaz, eleve csak az idősebbek szenvedhették el az évtizedekkel ezelőtti sérelmeket, zömmel ők voltak a jogosultjai a kárpótlásnak. Ők, illetve meghatalmazottaik vehettek részt az árveréseken. Az újdonsült földtulajdonosok több mint egyharmadának (37,8 százalék) a birtoka kisebb mint egy hektár. Ők összesen az elárverezett terület 2,6 százalékát szerezték meg, “Birtoknagyságuk” átlagosan nem éri el a 3000 négyzetmétert. A másik véglet, a legnagyobb (30 hektárt meghaladó) birtokosok a földhöz jutottak kisebb mint három százaléka (2,7 százalék). Mégis ők mondhatják magukénak az elárverezett föld újabb egyharmadát (34,7 százalékát). A “nagybirtokosokat” is beleszámítva a földszerzők 12,3 százaléka rendelkezik talán életképes, tíz hektárnál nagyobb – átlagosan 28 hektáros – területtel. Az árverezett föld kétharmada ilyen tíz hektárnál nagyobb parcella volt.
Szomorúbb eredmény, hogy a tulajdonosok – potenciális farmerek – mintegy hatvan százaléka legalább hatvanéves. Sőt közülük – harminc százalék – már hetvennél is öregebb. Nagyobb birtokot, háromezer aranykoronánál értékesebb földet, alig több, mint kétszázan szereztek (csaknem fele hatvanévesnél idősebb). A kort, a szakértelmet tisztelni kell, de ezzel a tulajdonosi és birtokszerkezettel nehéz lesz helytállni a közelgő Európai Uniós termelői versenyben.
Az árverezők nagy része nem is gazdálkodói ambícióval ment licitálni, hanem spekulált. A jogi szabályozás elég előzékenyen bánt a meghatalmazottakkal, így egy idő után a brókerek, ügyvédek és a spekulánsok hada árasztotta el a földárveréseket. Ezt támasztja alá, hogy a nagy értékű budapesti, üdülőterületi árveréseket leszámítva kezdetben kicsi volt az érdeklődés. Aranykoronánként ötszáz forintért ugyanis általában meg tudtak egyezni a jelentkezők. A privatizációs kínálat azonban egyre kisebb volt, miközben egyre több kárpótlási jegyet adott ki a hivatal, így megnőtt az érdeklődés a föld iránt. A második földalap árverései tavaly szeptemberben indultak, de az érdeklődéshez képest elenyésző a földkínálat. A főosztályvezető- helyettes szerint a második földalap árveréseit idén március 31-ig – a településenkénti 20 hektár kijelölést el nem érő és a bírósági ügyeket leszámítva – be is fejezik.
