(Figyelő 1996/5. szám)
A Kordax Rt. olajkereskedelmi ügyéről írott cikkükben nem szerepel az a tény, amely nyilvánosságra került, s a VPOP vezetői nem cáfolták, tehát, hogy nem pusztán a Kordax vámkezeltette fogyasztásiadó-mentesként az olajszállítmányait.
A napisajtóban megjelent egy okiratmásolat, amely a vámparancsnoknak a Pénzügyminisztérium illetékeseihez írott leveléről készült. Ebben említést tesz a Kordaxon kívül egyéb cégekről, ám ezek nevéről, eseteiről mindenki hallgat. Szívesen vettem volna, ha a Figyelő nem mulasztja el leírni az említett szállítmányok sorsát.
Ha már arra vették a fáradságot, hogy bemutassák az ominózus eset rendkívül furcsa oldalait, akkor az sem lett volna megerőltető, hogy az egyéb ügyek vámkezelési és adóztatási tanulságaival foglalkoznak.
A cikkben külön írnak az olajfinomításról. Az erről eddig megjelent szakértői publikációk átolvasása után nem látszik kétségesnek, hogy 90 százalékon felül nem hozható ki hasznosítható termék a kőolajból. Ennek ismeretében valóban ideje lenne tisztázni, hogy miért vállalt ilyen kötelezettséget egy szlovák cég egy magyar kereskedő cégnek? Arról is fontos lenne tájékozódni, hogy vajon mi szerepel abban a nevezetes szerződésben.
Az állam követeléseinek végrehajtásáról szóló fejtegetés szerintem nem megalapozott a cikkben. Ha fennállnak az azonnali végrehajtás feltételei, akkor az államnak kutya kötelessége, hogy rátegye a kezét a vagyon maradékára.
Ha igaz az, hogy itt húszmilliárd forintnál nagyobb követelése van az államnak, akkor abból minél többet be kell seperni a közös kasszába.
