A fényezőben zöld postakocsikon dolgoznak, a kárpitosműhelyben tizenkét személyes autóbusz ülései készülnek. Az udvaron hatalmas rajztábla áll, fölötte a tulajdonos húszéves fia hajol a karosszériatervek fölé. Néhány lépéssel arrébb kovácsok, lakatosok és bognárok dolgoznak. Huszonöt ember munkájából itt lesz az alvázból használható jármű – Így festett a pécsi Varga Gyula üzeme a Pécsi Napló 1926. augusztus 18-i gyárlátogatása idején.
A riportból egy olyan autóipar rajzolódik ki, amelynek még természetes része a fa, a kézi munka és a megrendelőhöz igazított kocsiszekrény. A gyárkapun egy ismert márka műszaki alapjai, hajtáslánca érkezett be, és egy helyi mesterek által befejezett autó gördült ki.
A Varga név ma jóval ismeretlenebb, mint a Zsolnay vagy az Angster, pedig a család munkája Pécs mindennapjaihoz tartozott. A helyiek buszra szálltak, mentőt hívtak, a környék vállalkozói árut fuvaroztak a náluk készült felépítményekkel. Az Acranum Újságok korabeli cikkei, valamint a Fortepan számára adományozott családi fényképek segítségével most ennek a műhelynek a történetét idézzük fel.
Ezt a cikket a Vezess szerkesztősége készítette a 24 Extra számára.
A legolvasottabb hazai autós lapként a Vezess több mint 25 éve segít eligazodni az autózás világában: tesztekkel, elemzésekkel, szakértői tartalmakkal és a közlekedés mindannyiunkat érintő kérdéseivel.
Minden nap friss autós tartalom: vezess.hu
Az idősebb Varga Gyula 1872-ben született a somogyi Kálmáncsán, és a szakmát a családon belül találta meg. Apja, Varga Ferenc kovács és kocsigyártó volt, később Barcson dolgozott. A fiú mellette tanulta ki a mesterség alapjait, majd segédlevéllel a zsebében tapasztalatot gyűjteni indult. Pályájának fontos állomása lett Zupka Lajos budapesti kocsigyára: hat évet töltött ott, és művezetővé lépett elő.
Saját vállalkozását a XIX. század végén indította, és egyértelmű volt, hogy a kocsigyártás kerül fókuszba, ekkor még a jó fogatokon lehetett sok pénz fogni.
