Amennyire várják a gyerekek, sok szülő annyira retteg a nyári szünettől. Az óvodák jellemzően négy, az iskolák legalább tíz hétre zárnak be: már az előbbi is jóval hosszabb idő annál, amennyit egy átlagos munkahely mellett szabadsággal le lehetne fedni.
Az óvodákban jellemzően szerveznek nyári ügyeletet, ami nem ideális, hiszen ideiglenesen ismeretlen helyeken, idegen gyerekek és óvodapedagógusok között töltik a gyerekek a mindennapjaikat, de legalább megoldás.
A szerencsésebb családoknál ilyenkor jön el a nagyszülők ideje, az utóbbi években azonban egyre kevesebb a szerencsés család. Mint korábban írtuk: 2010 és 2023 között 28 ezer főről 115 ezer főre nőtt, vagyis közel megnégyszereződött Magyarországon a nyugdíjaskorú munkavállalók aránya.
Nem csoda, hogy már tavasz közepétől lépten-nyomon a gyerekeknek felejthetetlen élményeket, a szülőknek pedig egy-egy hétnyi fellélegzést ígérő nyári táborok hirdetéseibe botlunk online és offline egyaránt.
Van belőlük bentlakásos és napközis. Előbbi esetében a gyerekek teljesen eltűnnek otthonról, a szülőknek pedig meg kell birkózniuk azzal, hogy egy olyan társaság tagjaival kell viszonylag hosszú időre elengedniük a gyerekeiket, melynek tagjairól szinte semmit sem tudnak. Kivétel persze, ha a gyerek olyanokkal megy táborozni, akikkel iskolaidőben is rendszeresen találkozik: például egy sportegyesületben, valamilyen különórán, vagy mondjuk egy vallásos gyülekezetben, de az elengedés még ezekben az esetekben is lehet nehéz.
A napközis tábor eggyel könnyebb pálya. Bár a táborozótársak és a felnőttek ugyanúgy lehetnek idegenek, mint egy óvodai ügyelet esetében, a bentlakásos táborokkal ellentétben viszont a gyerek esténként otthon van, így hamarabb, könnyebben jelezheti, ha esetleg valamilyen problémája adódik.
Egy gyors kereséssel előbbiekből egész heteseket 50 és 240 ezer forint közötti, utóbbiakból ötnaposakat 30 és 160 ezer forint közötti árakon találtunk országszerte. A KSH legfrissebb adatai szerint a havi fizetések nettóértékének átlaga 486 500 forint, a mediánértéke pedig 392 700 forint, ami annyit jelent, hogy a magyarok felének fizetése nem éri el a 400 ezer forintot. Ennyi pénzből egy-két hétnyi táborozás árát sem egyszerű kigazdálkodni, holott egy-két hét is csupán lélegzetvételnyi időt jelent a szülőknek az iskolai nyári szünetek idején.
Sok magyar család számára éveken át az állami finanszírozással megvalósuló napközis Erzsébet-táborok jelentettek megoldást, melyek azért voltak népszerűek, mert a gyerekek lakóhelyén szervezték meg azokat iskolák, önkormányzatok, családsegítő szolgálatok, tanodák pályázatai nyomán, a nyári szünet összes hetében, hétfőtől péntekig biztosítottak napi négyszeri étkezést és különböző programokat, kirándulásokat a gyerekeknek, amelyekért csak jelképes – napi 100 forintos – részvételi díjat kellett fizetni gyermekenként.
Május közepén azonban kiderült, hogy a kormány idén már nem szán forrást erre a tábortípusra. A hír erős indulatokat váltott ki, Vályi István autós újságíró például egy több mint hatszázezer megtekintést elérő TikTok-videóban úgy fogalmazott, a döntéssel a kormány a leginkább rászoruló gyerekektől veszi el a nyári táborozás lehetőségét.
Ha másért nem, akkor ezért biztosan utol fog titeket érni a karma! Ha másért nem is, ezért az egyért, mindenkit, aki erre rábólintott. Ha nem a Jóisten, ha nem az emberek, akkor a karma
– mondta.
A napközis Erzsébet-táborok megszűnése kapcsán kisgyermekes, dolgozó szülőket kérdeztünk arról, mekkora terhet és stresszt jelent számukra a nyári szünet. Bár sokfélék, sokféle adottságokkal és lehetőségekkel, egy dologban egyetértenek: a túl hosszú nyári szünet olyan problémát jelent, amire munka mellett, segítség nélkül szinte lehetetlen megoldást találni.
Az egyedülálló anya
Pálmának egy négy- és egy hatéves gyermeke van. Egyedül neveli őket, az apa a válás óta úgy viselkedik, mintha nem is léteznének: a láthatások időpontjában sohasem jelenik meg, gyerektartást nem fizet, és mivel nincs látható jövedelme, behajtani sem tudják rajta a járandóságot.
A nagyobb gyerek szeptemberben megy iskolába, augusztus 31-ig még járhat óvodába a kicsivel együtt. Az oviban négy hét a szünet, de minden héten a kerület egy-egy másik óvodájában van ügyelet. Pálmáék ezt a nyarat még így kénytelenek végigcsinálni.
Az óvónőktől folyamatosan jön egyfajta nyomás, hogy nem teszek jót a gyerekekkel, ha egész nyáron ügyeletbe hordom őket. Tudom én is, de nincs más választásom. Egyedül vagyok, a nagyszülők szintén dolgoznak. A szabadságkeretemből kell megoldanom évközi szüneteket és a betegségeket is. Táppénzre menni nem akarok, mert nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy kevesebb legyen a fizetésem. Egy hétre tudtunk elmenni nyaralni, idén ennyi volt az, amikor hosszabb időt együtt tölthettünk. Sokszor érzem azt, hogy egy végtelen mókuskerékben élünk, amiből nekem és a gyerekeknek sincs kiszakadás.
Pálma egy minisztériumban dolgozik kormánytisztviselőként. A munkahelye szervez nyári táborokat, ahol csak a napi étkezést kell kifizetni. Ez azonban egyelőre nem jelent segítséget, a táborban ugyanis csak öt évesnél idősebb gyerekeket fogadnak, vagyis a kisebbik gyerek még nem mehet.
„Az idősebbet azért beírattam, hogy legyen meg az élménye, de így nekem csak plusz logisztika, hogy reggelente kétfelé kell vinnem, délután pedig két helyről kell összeszednem őket.”
Az idei év még megoldott, Pálma azonban már most retteg attól, hogy mi lesz jövőre, amikor a nagyobbik gyerekének már tízhetes lesz a nyári szünete és nem hordhatja majd ügyeletbe sem.
Ismerek olyan anyukát, aki kénytelen volt karriert váltani, amikor iskolások lettek a gyerekei, mert másképp nem tudta megoldani a nyarakat.
Otthagyta az irodai állását és most egyéni vállalkozóként kenyereket süt otthon. Nálunk lesz majd két hét minisztériumi tábor, egyházi iskolát választottam, úgyhogy lesz külön iskolai tábor és olyan is, amit az egyházközösség szervez. Ezeknek minimálisak a költségeik és a nagyszülők segítségével valószínűleg ki tudok még fizetni egy önköltséges tábort is. De ha ez mind össze is jön, még mindig ott van durván a nyár fele. Ha minden lehetőség kifogyott, vannak napközik és prevenciós központok a kerületben, ahová egész nyáron mehetnek a gyerekek, de ezek általában nem igazodnak a kilenctől ötig tartó munkarendhez, tehát folyamatosan szívességeket kell majd kérnem a munkahelyemen, hogy korábban eljöhessek.”
Táborcunami támogatással
N. fotós az egyik vidéki nagyvárosban, a felesége, D. irodai munkát végez egy multinacionális nagyvállalatnál. Két gyereket nevelnek: a fiuk ötödikes, a lányuk másodikos volt idén. A nevüket azért nem írjuk ki, mert kérték, hogy cikkünkben ne legyenek felismerhetőek.
N. vállalkozóként dolgozik, a munkaideje meglehetősen hektikus, így a nyarak lemenedzselése alapos tervezést igényel. D. már jóval a vakáció kitörése előtt Excel-táblázatot készít, amelyikbe gondosan bevezeti, melyik gyerek, mikor, milyen táborban, vagy melyik nagyszülőnél van.
Ezeknek már az összeválogatása sem egyszerű feladat. Vannak olcsóbb táborok, melyek csak gyerekfelügyeletről szólnak, de D. és N. inkább választanak olyanokat, melyeknél megvan az edukációs-, és élményfaktor is, még ha kicsit drágábbak is.
„A legnagyobb körültekintés sem garantálja, hogy a gyerekek jól is érzik majd magukat. Idegen környezet, idegen emberek: sok múlik a pedagógusokon, hogy mennyire tudják feloldani a kezdeti nehézségeket, és aztán mennyire tudják lekötni őket” – mondja N.
„Van olyan, ahová mindketten tudnak menni, de a korkülönbség, meg amiatt, hogy az egyik fiú, a másik meg lány, vannak olyanok is, ahová csak az egyik, vagy a másik. Ki kell logisztikázni, hogy hová megy az egyik, amikor a másiknak úszótábora, vagy kézművestábora van, és úgy kell beosztani a nagyikat, hogy egyikük se legyen túlságosan leterhelve, mert rájuk akkor is tudnunk kell számítani, ha apának rengeteg a munkája, vagy a mi cégünknél vannak rendezvények. Korábban nem hittem volna, hogy képes leszek lemenedzselni egy egész nyarat, de muszáj volt beletanulni” – teszi hozzá a felesége.
A napközis táborok, melyekbe D. és N. gyerekei mennek, fejenként 50-80 ezer forintért kínálnak öt napra elfoglaltságot, valamint tízórait, ebédet és uzsonnát.
„Eddig jártak a gyerekek Erzsébet-táborokba is, de ottalvósba nem akarnak menni. A mi iskolánkban sok gyerek még így van ezzel és vannak, akiket a szüleik félnek elengedni. Idén többen csinálják azt, hogy négy-öt iskolai barát szülei összeállnak, és minden szülőpár vállal egy hetet, amikor náluk van az összes gyerek. Ezt nyilván csak a nagyobbakkal lehet megcsinálni, akiket még nem lehet teljesen magukra hagyni, de azért már nem igényelnek folyamatos felügyeletet” – állapítja meg N.
Gyerekek a munkahelyen
Judit három gyereket nevel egyedül. A legnagyobb 16, a középső 14, a legkisebb 9 éves. Most, hogy a nagyobbak már tudnak vigyázni a kicsire, már könnyebbek, korábban azonban pokoliak voltak a nyaraik.
„Így visszagondolva, szinte hihetetlen, hogy valahogy mindig meg tudtam oldani. Anyám ugyanúgy dolgozott mint én, apu egy ideig tudott vigyázni rájuk, de aztán nagyon megbetegedett. Arról nem is álmodoztam, hogy táborokba küldjem őket, azt még akkor sem igen tudtam volna kigazdálkodni, ha háromszorosát keresem a fizetésemnek.”
Judit most egy mosodában dolgozik, régebben egy bölcsődében takarított. Akkoriban számára épp a nyár jelentette a nagyüzemet, hiszen amikor a bölcsőde egy hónapra bezárt, akkor kellett elvégezni az éves nagytakarítást. Azt mondja, az volt a szerencséje, hogy a főnöke megengedte neki, hogy magával vigye a gyerekeket is a munkába: amíg ő dolgozott, a lányai eljátszottak.
Volt időszak, amikor mindent napról napra ki kellett sakkozni: egyik nap az egyik barátnőm vigyázott rájuk, másnap egy ismerős, aztán önkéntes lányok egy civil szervezettől. Ilyenkor munka után hazamentem, mindent előkészítettem és megfőztem másnapra, sokszor csak éjfél után kerültem ágyba.
Most, hogy a két nagyobb lányra már rá lehet bízni a kicsit, valamivel könnyebbek Judit nyarai. Most másféle problémákkal kell szembenéznie. A nagylányok, akik szintén nehezen élték meg a korábbi kaotikus nyarakat, úgy érzik, végre itt lenne az ideje, hogy egy kicsit örülhessenek a szabadságuknak, ezért gyakran vesznek össze azon, hogy mikor, kinek a feladata, hogy a kicsiről gondoskodjon.
„Nagyon sajnálom őket, rossz érzés, hogy a saját gyerekeimtől veszem el a nyarat, de nincs más választásom, mert dolgoznom kell ahhoz, hogy megéljünk, és ha nem feltétlenül muszáj, nem szívesen veszek igénybe külső segítséget.”
Osztozkodás a nagyszülőkön
Balázs munkája különleges: filmforgatásokon dolgozik, ami azt jelenti, hogy időnként hetekre teljesen eltűnik otthonról, vagy csak aludni jár haza, cserébe máskor hetekig otthon van, csakhogy a filmes szakmában éppen a nyári hónapokra esik a nagyüzem. Kingának, a feleségének irodai állása van, napi hat órában, hibrid munkarendben: heti két napot kell bejárnia, hármat tölthet home office-ban. A gyerekeik hét- és négyévesek, az idősebb szeptemberben megy iskolába, de a ballagás után már nem megy vissza az oviba, vagyis életében először tíz hetes lesz a nyári szünete.
„A többit a nagyszülők segítségével tudjuk megoldani. Anyukám még dolgozik, neki szabadságot kell kivennie az unokák miatt, apukám néhány napja nyugdíjas. Külön élnek, de így öröm az ürömben, hogy a gyerekek ide is, oda is mehetnek” – mondja Kinga.
„Nekem anyukám nem dolgozik, és hamarosan apukám is nyugdíjas lesz. Itt az okozza a nehézséget, hogy míg Kinga szülei elérhető közelségben vannak, az enyémek 250 kilométerre laknak” – teszi hozzá Balázs.
„Ha végleg borul minden és Balázsnak is beesik egy munka, akkor nekem megengedik, hogy mind az öt napomat home office-ban töltsem. Van kertünk, a nagyobb gyerek szerencsére már tök jól eljátszik magában. A kicsi mellett komplikáltabb dolgozni, de ő még alszik napközben, így a fontosabb feladatokat arra az időszakra ütemezem be.”
A nagyobb gyerek volt már napközis táborokban és idén is megy egybe. Mindig olyan helyre megy, amit már ismer, mert év közben is jártak oda foglalkozásokra, így ismeri a gyerekeket és a felnőtteket is.
„Idén úszótábor lesz, egy hét, akkor, amikor a testvére már óvodában lesz, vagyis a tízből ki van pipálva egy hét, hetvenezer forintért.”
Home office bunkerépítéssel
Mária gyerekei 6 és 9 évesek. A kisebbik még óvodás, neki csak öt hétig tart a nyári szünete, de mivel a testvére úgyis otthon van, ő is maradhat. Ráadásul a nyár nehéz időszak az oviban: összevont csoportok vannak, más óvodákból is érkeznek gyerekek ügyeletbe, így tényleg csak azok járatják a gyerekeiket, akinek nincs más választásuk.
Máriának és a férjének is klasszikus reggel 9-től délután 5-ig tartó irodai munkájuk van, a különbség annyi, hogy míg a férfi csak heti egy napot tölthet home office-ban, addig Mária munkahelye rugalmasabb, neki elég azon az egy napon bemennie, amikor a férje van otthon.
„Nincsenek nagyszülők, nincs semmilyen segítségünk. Nézegettük a táborokat, vannak közöttük nagyon jók, de nem tudnánk kifizetni. A home office messze nem ideális megoldás, folyamatosan káosz vesz körül. Egyszerre kellene három fronton is helytállnom: a munkában, a gyerekekkel és a háztartással is, és ez általában csak úgy tud működni, ha egyik a másik rovására megy.”
„Adok nekik egy doboz krétát és megkérem őket, hogy dekorálják ki a fürdőszobát. Ezzel elvannak egy darabig, aztán ugyanúgy azzal, hogy az egészet lemossák. Adok nekik takarókat, székeket, esernyőt, hogy építsenek bunkert. Vagy rendezzenek be egy boltot és szóljanak, ha jöhetek vásárolni. Egy idő után nyilván lemerül az ember agya, az a baj, hogy ezt tíz héten át kell csinálni.
Ismerősök költöztek ki Svédországba, ott például nem zár be az iskola nyáron. Nincs tanítás, nem kell a teljes tanári karnak dolgoznia, de vigyáznak a gyerekekre, kézműves foglalkozásokat tartanak. Hosszú távon ezt látom az egyetlen jó megoldásnak, mert nem ismerek olyan családot, ahol mindkét szülő dolgozik és könnyedén meg tudják oldani a nyarat.”
Élet a nyaralóhelyen
Attila lekopogja, sok más családhoz képest nekik könnyű. Egyrészt ő és a felesége is civil szervezeteknél dolgoznak, és bár két munkahelyük is van fejenként, a munkaidejük rugalmas. Másrészt Nagymaroson laknak, van kertjük és a Duna is csak tízpercnyi sétára folyik a házuktól, így 9 éves fiuk és 6 éves lányuk sokkal jobban le tudják kötni magukat, mintha egész napra egy belvárosi lakásba lennének bezárva. Harmadrészt pedig elérhető közelségben vannak a nagyszülők is.
„Nagy előny, hogy mi olyan helyen élünk, ahová mások nyaralni járnak. Nekem és a feleségemnek is csak egy-egy napot kell Budapesten töltenünk, a munka fennmaradó részének elvégzéséhez pedig nem kell, csak egy laptop meg egy ülőhely. Egy átlag hétköznap úgy néz ki, hogy mi ülünk a feleségemmel a gép előtt, a gyerekek meg körbejátszanak minket.”
A táborozással kapcsolatban Attiláéknak még csak a nagyobbik gyerek révén vannak tapasztalataik. Egyszer volt egy napközis táborban, amit az iskolája szervezett, rögtön a tanév végén.
„Ugyanazok a pedagógusok voltak velük, akik egész évben, úgyhogy a táborra már ők is kellően megfáradtak, programok nem is igazán voltak, az egész inkább csak arról szólt, hogy a gyerekek ne otthon legyenek. A második évben inkább nem is vittük.”
„A tanító néni teljesen önállóan pályázott meg valamit, nekünk nem kerül pénzbe. Nagyon lelkes pedagógus, korábban is szervezett már olyat, hogy iskolában alvás, ami tök jó volt, de ez így most egy kicsit túl nagy falatnak tűnik. Ilyen hosszú időt még soha nem volt távol tőlünk a gyerek, jobb szívvel engednénk el elsőre csak három vagy négy napra Akkor lenne az egészben egy fokozatosság, de nincs ilyen lehetőség. Abból lehet választani, hogy végigidegeskedünk egy hetet, vagy nem engedjük el és akkor kimarad a közös élményekből.”
