Széphalmi Juliskának tavaly ősszel másodszor is megműtötték a térdét, rehabilitációja azóta tart. A Madách Színház táncosa a Mokkában elmondta, a porcműtétje során kapott egy plusz szalagot oldalra, hogy stabilizálja a térdét. A táncművész fizikailag egyre jobban van – már hobbijához, a futáshoz is visszatért –, lelkileg azonban megviselte az operáció.
Ez egy nagy törés. Ennyi ideig kiesni a munkádból, meg az, hogy a hobbidnak sem tudsz élni, ez borzasztó. Nekem, akinek mindene a mozgás, azért ez egy nagy csapás volt, és nagy tanulópénz: az ember gondolkodik, hogy miért kapja ezt az élettől, hogyan tovább, hogyan lehet újrakezdeni. Rengeteg energia kell hozzá, meg iszonyúan motiváltnak kell lenni, hogy ezt szépen, fokozatosan, lassan az ember visszaépítse, betartva a szabályokat.
A műsorvezető azon kérdésre, hogy ezek után lehet-e „százszázalékos táncművész, olyan, amilyen előtte volt”, Széphalmi így felelt:
Hát, olyan biztos, hogy nem, szerintem. Főleg fejben nem, mert a néző ebből semmit nem lát. El kell fogadni, hogy ez már nem ugyanaz a test lesz valószínűleg. Hogy tudna az lenni két ekkora térdműtét után?
