Szabó Zsófi nemrég hosszú idő után újra nagyinterjút adott, ami péntek este lesz látható. A Beköltözve Hajdú Péterhez adásában egyebek mellett arról mesél, hogyan került annak idején a Jóban Rosszban című sorozatba.
Valamire egész életemben készültem: arra, hogy színésznő legyek. Testileg, lelkileg, táncórák, énekórák, balett. Minden szempontból a pályára készültem. Kilencévesen már színházban játszottam, tizenkét évesen főszerepet kaptam. Aztán kamaszkoromban mégis a lovaglást választottam a Színművészeti Egyetem helyett, a természetet. Persze, nem egy sáros, koszos istálló vonzott, én elképzeltem magamnak egy olyan életet, amikor nagyon szép ruhában, szép lovon, luxuskörülmények között ugratok. Azt éreztem, hogy ezt akarom csinálni életem végéig
– idézi a műsorvezetőt a Blikk.
Külföldön éltem 19 évesen, azt csináltam, amit akartam, vagyis lovagoltam, amiért ráadásul még jó pénzt is kaptam. Ezer eurót kerestem akkoriban, ami nem volt rossz pénz egy tinédzsernek. Aztán jött egy hívás a TV2-től, hogy szeretnének rám bízni egy sorozatszerepet. Anyukámmal leültem beszélgetni, és akkor mérlegelnem kellett, hogy melyik életet válasszam.
Végül elvállalta a felkérést és aztán a mindene lett a napi sorozat.
Volt, hogy elkezdtünk duplarészeket gyártani, naponta két adással jelentkeztünk, heti hat napot dolgoztam végig, de nem érdekelt, imádtam. Eleinte úgy tanultam szöveget, hogy segítség kellett, anyukám mondta a végszöveget. 19-20 évesen nagyon leterhelt életet éltem, és mellette túlsúllyal küzdöttem meg önbizalomhiánnyal. Iszonyatosan leterhelt voltam, de nagyon motivált. Minden túlzás nélkül: nekem a családom volt a Jóban Rosszban.
