Weisz Fanni tegnap ünnepelte 31. születésnapját, melynek apropójából az édesanyja, Lénárt Ágnes a Borsnak adott interjút. Mint mondta, annak idején egy csütörtöki napon született meg a lánya, mielőtt viszont a szülés beindult volna nála, azt mondta a szomszédasszonyának, este megnézi a Friderikusz Show-t, aztán jöhet a baba. Ez így is történt, hosszas vajúdás után végül reggel nyolckor jött világra a kislánya, akiről az orvosok azt mondták, hall.
Azt mondták: hall a babám. Többször kértem, hogy vizsgálják meg, és többször is mondták, hogy hall. Gábor, az első gyermekem is siketen jött világra, de nekünk mégis azt mondták, hogy Fanni hallhat majd. Mikor hazavittük, örültünk, de figyelgettem Fannit, hogy vajon hall-e ténylegesen. Akkoriban nem voltak komolyabb vizsgálatok, csak olyan, amihez altatni kellett volna. Ezt nem akartunk egy kisbabával…
– emlékezett vissza Lénárt, aki másfél évvel később kezdett el egyre biztosabb lenni abban, hogy a fiához hasonlóan a lánya is hallássérült.
Végül másfél éves korában tűnt fel igazán, hogy nem hall, csak jól leutánozza a nagyobb testvért. Például, amikor kinyílt a gyerekszoba ajtaja, Gábor megfordult, mert és érezte a fuvallatot, és Fanni is követte őt. Ezért lehet az, hogy sokáig nem tűnt fel. Tulajdonképpen csak 3 évesen állapították meg az akkori vizsgálatokkal, hogy siket. Még ma is az áll a kisbaba könyvében, hogy »halló«.
Weisz Fanni hétéves volt, amikor – Magyarországon az elsők között – egy hosszadalmas műtét során implantátumot helyeztek a fejébe, ami azóta is segíti őt a hallásban és a beszédben. A normál hallást viszont nem helyettesíti százszázalékosan az eszköz.
Édesanyja elmondta, hogy 25 évvel ezelőtt a közoktatás még nem volt felkészülve a lánya hátrányára, de nem panaszkodik, hiszen bár lassabban és magántanárral, de sikerült elvégeznie az iskoláit.
Több siket van az országban, mint gondolnánk, és Fanninak ez az egyik legnagyobb célja: az esélyeiket megnövelni, hogy ugyanolyan teljes életet élhessenek, akár a többi ember
– mondta Lénárt, hozzátéve, nagyon büszke a lányára.
