Állandó készenlét, várakozás, keserűség, mert még mindig nincs velünk, már tizennegyedik éve. Elmondani is szörnyű, nemhogy túlélni
– így jellemezte mindennapjait az Ackermann házaspár a 24.hu-nak. Lassan már tizennégy éve, hogy Ackermann Dávid egy pénteki napon elindult otthonról, hogy a barátnőjével találkozzon a Margit-szigeten. A vecsési fiatalt azóta is hazavárják a szülei. Életük középpontjában azóta is a fiuk keresése áll, annak ellenére is, hogy a sok év alatt egy tapodtat sem kerültek közelebb az igazsághoz. A szülők és az ügyet ismerők többsége számára a mai napig megmagyarázhatatlan, miként tűnhet el valaki nyomtalanul egy olyan helyen, ahol aznap is több ezren fordultak meg, és ahol nem sokkal korábban még hetedmagával múlatta az időt a mólónál.
Az akkor 18 éves Ackermann Dávid egy budapesti középiskolában tanult, a 2009 májusában tett érettségije után szeptemberben éppen csak elkezdte a környezetvédelmi technikumot. A visszaemlékezések szerint barátságos, aktív fiatal volt, aki imádta a legkülönbözőbb sportokat és az állatokat. A baráti társaságában sem adódtak problémák, az őt ismerők szerint nem volt depressziós, senkiben fel sem vetődött, hogy netán öngyilkos gondolatai lennének. Akkoriban barátnője is volt, egy Ági nevű 19 éves lány. Éppen vele volt találkozója a Margit-szigeten 2009. szeptember 11-én este. Erről a szülei is tudtak, akik bár a nevén kívül gyakorlatilag semmit nem tudtak a lányról, örültek a fiuk boldogságának, nem is akartak beleszólni a kapcsolatba.
Édesanyja elmondása szerint Dávid fél öt és öt között indult Budapestre vecsési otthonukból, a kapuban még össze is futottak. Évek teltek el azóta, hogy megígérte, még az este hazaér.
Ennyit lehet tudni biztosan, a szigeten történteket annyiban nehezebb rekonstruálni, hogy a Dáviddal egy társaságban tartózkodó személyek nem mindig ugyanúgy emlékeztek vissza az estére. Amint a Magyar Nemzet korábbi cikkéből kiderül, hogy Dávid háromnegyed hat és hat óra között ért a sziget mólójára. Arra számított, hogy csak a barátnője lesz a helyszínen, így meglepődve vehette tudomásul, hogy egy hattagú társaságba csöppent. A történteket rekonstruálni próbáló sajtóbeszámolók egyöntetűen állítják, hogy a fiú senkit nem ismert a társaságból a barátnőjén kívül.
Az összejövetel búcsúbulinak is beillett, hiszen Ági épp Új-Zélandra készült, hogy egy kilenc hónapos tanulmányi úton vegyen részt. A Magyar Nemzet összefoglalójában arról írt, Dávid barátnőjének visszaemlékezése szerint a fiú ittas volt, vagy valamilyen szer hatása alatt állt, amikor odaért a Margit-szigetre, alig ismerte fel őt. Ági külön kiemelte, hogy Dávid egy flakont szorongatott – ugyanígy emlékezett vissza a társaságból másik két fiatal is, köztük Ági egykori barátja, Gábor, ám a csapattal lévő másik három fiatal viszont nemhogy flakonra nem emlékezett, de azt is állították, hogy a fiú teljesen magánál volt amikor megérkezett, sőt az este során körbeadott füves cigarettából sem szívott.
