A story.hu számolt be egy érdekes történetről Simon Kornéllal kapcsolatban, amit a színész osztott meg magáról. A lap idézi, hogy Simon az érettségi után londinerként kezdett dolgozni.
Szentesen járt gimnáziumba, ahol szerinte üvegbúra alatt éltek:
És most nem a művészkedésről vagy a lila ködről beszélek, hanem inkább a toleranciáról, a szabadságról, az odafigyelésre, hogy tudunk a másikról, hogy kérünk és köszönünk, ami egyre kevésbé gyakori a mai világban. És mondjuk, ebből belecsöppenni egy olyan szakmába, mint a londinerkedés, amire nem is készültem, és nem is voltam rá felkészülve. Hát hogy mondjam? Egy hotel stábja erősen hierarchikus. Tehát a londiner van legalul.
A színész felidézte, azzal nem lett volna gondja, hogy 12 órát kell egy helyben állnia, esetleg bőröndöket cipelgetnie.
Egyszer csak nagyon sok vendég tódult fel a recepciós pultnál. Én már akkor is beszéltem németül meg angolul, és ott volt a recepciós hölgy, és azt láttam, hogy rettentően el van foglalva, miközben a kedves vendégek kérik a tizennyolcas kulcsot. Mivel értettem, hogy az achtzehn számú kulcsot szeretnék, mondtam, hogy segítek, és benyúltam érte. És engem nagyon csúnyán leordított a recepciós. Másnap reggel csörgött az óra, lenyomtam, és azt mondtam, én ide többet biztosan nem megyek.
