Havas Henrik a Facebook-oldalán szentelt posztot Friderikusz Sándor Náray Tamással lefolytatott beszélgetésének, amit múlt héten a 24.hu-n is szemléztünk.
Két felkészült, alapos szakember, sajnos mind a kettő tehetségtelen
– kezdte posztját az újságíró, majd azt írta, majdnem sikerült végignéznie a másfél órás beszélgetést.
Friderikusszal kezdem, ő a televíziózásban mindent tud abból, ami engem soha nem is érdekelt: odafigyel a díszletre, a kellékekre, gondja van a fényre és a hangra, a legjobb szakemberek készítik számára a háttéranyagokat. (…) Úgy tud feltenni kérdéseket, hogy azt se tudja, miről van szó, és ami számomra igazán lenyűgöző – legalábbis ezt mondják – saját maga vágja meg az anyagait. Ez azt jelenti, hogy óriási türelemmel szerkeszt, tudja, hogy mi a fontos és mi az, amit ki kell hagyni. Azt a laikusok számára jegyzem meg, hogy ez egyszerűen sziszifuszi munka. Szóval, ő szinte mindent tud a televíziózásról, amihez én hülye vagyok, csak az a kis apróság hiányzik belőle, ami viszont bennem megvan, a tehetség
– olvasható a bejegyzésben.
Havas belátja, őt soha nem érdekelte a díszlet, fogalma sincs, hogy melyik a jó profilja, egyáltalán nem érdekli, hogy milyen a világítás, ahogyan az sem, ki a műsorvezető társa.
Nem elvi kérdés, hogy soha nem tettem fel a nekem megírt kérdéseket, mert én úgy gondoltam, hogy kérdezni én tudok, minden mással szakemberek foglalkozzanak. Ha bennem annyi alázat és szorgalom lett volna, mint Friderikuszban, vagy mondjuk a Frei Tamásban, már irodalmi Nobel-díjas lennék, de mint tudjuk, mindössze harminc jó-rossz (többségében persze jó) riport-és portrékönyvre futotta belőlem.
Náray Tamással kapcsolatban azt írta, figyelmeztették, hogy neki óriási rajongótábora van, „és ha belekötök, kapok majd a pofámra rendesen”. Divattervezői munkásságát elismerte, festői tevékenységét pedig ennyivel értékelte: „ezek olyan képek, hogy vannak rá vevők”. Azt is elárulta, elolvasta Náray Volt egyszer egy varrodám című könyvét, amiről egy korábban megfogalmazott kritikájában így írt:
Ennek a könyvnek két fontos haszna van. Fontos dolgokat, meg kevésbé fontos dolgokat is megtudunk a divatszakmáról, illetve feketén-fehéren kiderül, hogy ahhoz, hogy jó könyvet írjál, nem elég az elszántság, a műveltség, az olvasottság, a szorgalom, de még a megtervezett mondanivaló sem. Nem árt, ha van egy kis tehetség, mármint az íráshoz. Na most, sajnálatos módon Náray Tamás nagyon sok mindenben lehet tehetséges, de az írás nem tartozik ezek közé.
„Értem én, hogy Friderikusz, meg Náray érzékeny, ezúton is puszilom őket, de azért van egy határ, amit nem kéne átlépniük! Ami mindkettőjükben szimpatikus az az, hogy mennyire fontos volt az édesanyjuk. Én még az anyámmal sem voltam jóban” – áll Havas bejegyzésében.
