Történelmi védekezés
Alan Bonót 1981. február 16-án halálos sebesülés érte, miután vitába keveredett albérlőjével, a tizenkilenc éves Arne Cheyenne Johnsonnal. Viszonylag kevés információ látott napvilágot az esetről, meglehetősen jól titkolták az ügyet akkor, egyedül Johnson barátnőjének beszámolója, valamint Ed és Lorraine Warren, a szelleműző házaspár elbeszélése maradt fent – utóbbiakat kérték fel ugyanis a férfi ártatlanságának bizonyítására, miután a gyilkosság előtti egy évben Johnson menyasszonyának családjánál nyomoztak.
Arne Cheyenne Johnson párja, Debbie Glatzel a gyilkosság előtti évben költözött új házba saját családjával, illetve vőlegényével, aki példamutató tinédzser volt büntetlen előélettel. Bár a gyilkossághoz vezető út meglehetősen hosszú és zavaros, abban nagy az egyetértés, hogy a menyasszony öccse, a tizenegy éves David volt minden probléma középpontja. A fiú 1980 nyarától egyre furcsábban kezdett viselkedni:
- azt állította, hogy egy idős férfi zaklatja,
- többször sírva ébredt fel azt kiabálva, egy nagy fekete szemű, állatias vonásokkal, hegyes fülekkel és szarvakkal rendelkező ember belemászott a fejébe,
- később rugdosni, harapdálni, káromkodni kezdett,
- végül kígyóként sziszegett, és a Bibliából idézgetett.
Kezdetben azt hitték, a beköltözés után David a sztorijaival csak a takarítást meg a renoválást akarja megúszni, de később sem hagyott fel az állításaival, miszerint az idős férfi azzal zaklatja, ártani fog nekik, ha maradnak a bérelt házban. Miután a gyerek viselkedése egyre nyugtalanítóbbá vált, papot hívtak, aki megáldotta a lakhelyüket. Johnson nem menekült el párja és annak családja mellől, megpróbált mindenben segíteni, hogy David élete helyreállhasson. De nem tudtak mit kezdeni a fiúval, így
Ed és Lorraine Warren ismert szelleműzőknek számítottak a hetvenes évektől kezdődően, több paranormális esetet kivizsgáltak, mert a nő állítólag tudott a holtakkal beszélni, a férje pedig afféle segítőként volt mellette ezeknél az ügyeknél. Az amerikai sajtó sosem nézte jó szemmel Warrenék ténykedését, szemfényvesztőknek tartották őket, akik valahogy mindig a pénzszűkében lévő családoknál találtak kísérteteket, hogy aztán az ő sztorijukat bulvárlapok, kereskedelmi csatornák elé vigyék.
Miután Davidet megvizsgálta a pár, arra jutottak, egy démon szállhatta meg a fiút, emiatt három kisebb ördögűzést is végrehajtottak rajta.
Amíg Ed a fiúval interjúzott, láttam egy fekete, ködös alakot mellette, ami azt mondta nekem, valami negatív természetű dolog áll a háttérben. A gyerek aztán arra panaszkodott nekem, hogy láthatatlan kezek fojtogatják, véraláfutások jelennek meg rajta
– emlékezett vissza Lorraine Warren évtizedekkel később egy interjúban.
A helyiek az egészet kuruzslásnak tartották, amit nem néztek jó szemmel, ezért úgy döntöttek, szakemberrel vizsgáltatják meg Davidet – erre a szülőknek nem volt pénzük. Egy pszichológus arra jutott, tanulási nehézségei vannak a fiúnak. Warrenék ezzel szemben lebegésről, átkozásról, légzésmegszűnésről beszéltek, sőt, elmondásuk alapján azt is megjósolták, hogy Arne Cheyenne Johnson gyilkosságot követ el a későbbiekben. Johnson az egyik ördögűzés közben kiabált a gyerekkel, hogy a testében lévő démont valahogy kiűzze belőle – Warrenék szerint ez volt a végzetes hiba.
1980 novemberére a dolgok normalizálódni látszottak: Davidet továbbra is pszichiáterhez hordták, látszólag rendbejött, de alvási nehézségei maradtak. Johnson és menyasszonya új lakásba költöztek, amit Alan Bono, a későbbi áldozat adott ki nekik. Johnson megváltozott David ördögűzése után: sokat morgott, szörnyekről voltak látomásai, rendőrségi ügyei is lettek.
Johnson egy fakitermelő cégnél talált állást, közben a már említett főbérlőjével, Bonóval is jó barátságot ápolt, ő adott a menyasszonyának munkát egy helyi állatmenhelyen. 1981. február 16-án Johnson beteget jelentett, majd csatlakozott menyasszonyához a menhelyen, ahol két rokon is megjelent még Bonóval együtt. Ebédeltek, majd egy bárba mentek, ahol italozni kezdtek, később visszatértek a menhelyre. Itt azonban heves vita alakult ki a férfiak között:
A gyilkossági utáni napon Lorraine Warren tájékoztatta a brookfieldi rendőrséget, hogy a gyilkos démoni megszállás alatt lehetett – nem meglepő módon a média már másnap ráugrott a sztorira, óriási teret adva a Warren házaspár újabb ügyének. A világ minden tájáról özönlöttek a telefonok Johnson ügyvédjéhez. Ennyi év távlatából sem világos, hogy Warrenéktől vagy Martin Minnellától, Johnson ügyvédjétől eredeztethető-e a démoni megszállással való védekezés – merthogy utóbbi két angliai esetet is talált, ahol jogalapként a démonra hivatkoztak gyilkossági ügyben. Így vált Amerikában a brookfieldi ügy az első olyan bírósági tárgyalássá, ahol az ördögre hivatkoztak tettesként.
A tárgyalás október 28-án kezdődött, de a védelem hiába próbálta bizonyítani a férfi ártatlanságát, a bíró, Robert Callahan hallani sem akart démonról, tudománytalannal nevezte Warrenék állításait. Három nap után hozott ítéletet: Johnsont tíztől húsz évig terjedő szabadságvesztésre ítélte, de ebből mindössze öt évet töltött le.
Az ügy utóélete
A Discovery Channel 2006-ban adta le A Haunting című, szellemekről szóló dokumentumsorozatának új darabját, Where Demons Dwell címmel, amely ezt az ügyet mutatta be. Ebben a sztori legtöbb szereplője megszólalt, köztük Johnson, Debbie Glatzel (aki ma már a felesége) és persze Warrenék is.
Kevésbé ismert tényeket említettek a konkrét gyilkossági ügyről:
- Amikor David ördögűzése megtörtént, a démonidézés során Johnsont megtámadta az „entitás”, autójával karambolozott is emiatt.
- A balesetet követően egy régi kutat megvizsgáltak Davidék házánál, ahonnan állítólag a démon származott – Johnson elmondása szerint is ez volt az első alkalom, amikor személyesen találkozott a rosszakaróval, ráadásul szemkontaktust is felvettek.
- Warrenék azt állították, tudtak a kútról, figyelmeztették is a férfit, hogy ne próbáljon annak közelébe menni, ám őt hidegen hagyta a házaspár véleménye.
2006-ban egy könyv is megjelent a sztoriról, ami után a Glatzel család beperelte a kiadót a valótlanságok miatt. A nő rokonai a démoni megszállást is hazugságnak tartották, egyenesen úgy fogalmaztak, Warrenék ötlötték ki az egészet, hogy némi pénzért kihasználják David mentális zavarait. Lorraine Warren (aki társszerzője volt a műnek) nem meglepő módon elhatárolódott ettől, az ügy 2012-ben ért véget, peren kívül megegyeztek.
Mint a legtöbb, Warrenék által dokumentált történetről, erről sem derül ki soha, mennyi valóságalapja volt az elmondottaknak, egy dolog viszont biztos: Daviddel valami tényleg nem volt rendben, ám a tudomány mai (és egyesek szerint akkori) állása szerint ez inkább mentális zavarnak volt betudható, amit Warrenéknek az orvosok tanácsára észre kellett volna venniük.
Ebből a sztoriból készít filmet Michael Chaves amerikai rendező Démonok között 3 – Az ördög kényszerített címmel, amit– ha minden jól megy – júniusban már a magyar mozik is játszanak.
