A párommal külön töltöttünk egy évet, mivel fontosabb volt neki az ital, mint én. Visszajöttem hozzá, és minden olyan volt, mint régen, de mégis, mintha megváltozott volna köztünk valami. Házaséletünk féléve nincs, próbáltam hozzá közeledni, de eltaszított magától. Nincs közös témánk, a telefonja érdekesebb mint én. Mindig is molett voltam és működött köztünk a szex korábban, de már nem. Nagyon szerettem őt, ahogy ő is engem, de hiányzik a törődés, a gondoskodás, ezt én megadom neki, de ő nekem semmit. Már 13 éve vagyunk együtt, sosem gondoltam volna, hogy valaha magányos leszek egy kapcsolatban.
Az olvasói levelet Kinga (ál)nevű olvasónk küldte nekünk, a párkapcsolati magány a témája.
Mit lehet tenni?
A párkapcsolatok első időszaka hatalmas egymásra találással, sok-sok közösen töltött minőségi idővel, randizással, szerelmeskedéssel telik. Aztán összeköltözik a két ember, a mindennapokba bekúszik a melegítőnadrág, a kócos haj, a számlák, a gondok, az idő hiánya, a munkahelyi határidők, és ha emellé még az egyik félnek valamilyen függősége van, akkor szinte garantált lehet az elhidegülés. Olvasónk és társa egy évig külön éltek, majd újrakezdték. Az újrakezdés akkor működhet jól, ha a korábbi problémákat megtanulják együtt kezelni, megbeszélni, és ha a zavaró, kapcsolatra káros viselkedésről is le tud valaki szokni. A függőségeket csak függőséggel lehet kezelni, az alkoholgondokat gyakran sporttal, futással vagy kemény edzésekkel tudják pótolni. Elképzelhető, hogy olvasónk társa inkább a telefonjában találta meg a hiányzó pótcselekvést, és inkább abba menekül, nem pedig az italba. Bárhogy is van, a párkapcsolati magány felütötte a fejét, és ha ez tartósan jelen van, akkor minél hamarabb tenni kell a változásért.
Hiányozhat az intimitás, az ölelkezés, az ágyban hiába fekszünk egymás mellett, úgy tűnhet, mintha fényévekre lenne a másik ember. A kérdés az, hogy miért vannak együtt, mi tartja össze ezt a kapcsolatot? Olvasónk talán a múlt korábbi jó emlékei miatt van a társával, várva arra, hogy valami csoda történik és ismét olyanok lesznek mint 13 éve. Vagy azért, mert ezt várja el tőlük a környezetük. Mindannyian társas lények vagyunk, szükségünk van arra, hogy számunkra kedves emberekkel jól érezzük magunkat, beszélgessünk, sétáljunk, ölelkezzünk, játsszunk, minőségi időt töltsünk együtt.
A legtöbb esetben azért választják sokan a társas magányt egy kapcsolatban, mert félnek az egyedülléttől, nem szeretnének szembenézni egy másfajta magánnyal. Pedig egyedül lenni és úgy megélni a magányt jobb egy kicsit, mint párkapcsolatban magányosnak lenni. A biztosnak tűnő, de nem működő kapcsolat éveken át is eltarthat. Emögött általában az áll, hogy az egyik fél máshogyan kötődik, lehetséges ok lehet például az is, ha gyerekkorában nem kapta meg azt az érzelmi kötődést, amire szüksége lett volna. Így a felnőttkori kapcsolataiban sem tud megfelelően közeledni, kapcsolódni a partnerhez, és számára ez így rendben van, ő lehet, hogy nem is érzi magát magányosnak.
Bármi is az oka, mindenképpen fontos lenne szembenézni a tényekkel, és a változást meglépni, először egy komolyan beszélgetéssel, amiben nincs benne a mobiltelefon, a Facebook. A beszélgetés szóljon arról, mennyire érzik magukat elégedettnek a kapcsolattal, mi az, amiből jól esne több: figyelmesség, randizások, közös vacsorakészítés. Ezek konkrétumok legyenek, ne pedig légből kapott dolgok. Ha a másik vevő rá, akkor a szexuális gondok miatt célszerű lenne terapeutához fordulni. Abból, hogy olvasónk partnere hogyan fogja kezelni ezt a beszélgetést, hogy hogyan reagál majd minderre, kiderülhet az is, hogy érdemes-e további hónapokat tölteni ebben az állapotban.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
