Az alvással kapcsolatos legmakacsabb mítosz a nyolcórás alvásé. Manapság a világ nagy része úgy gondolja, hogy az embernek nyolc óra folyamatos alvásra van szüksége ahhoz, hogy egészséges és kipihent legyen. Ám ebből valószínűleg semmi nem igaz.
Nem igaz például belőle a nyolc óra, mert az elegendő alvásnak nincs mindenkire általánosítható időtartama. Van, akinek nyolc óra alvás kell, van, akinek kevesebb is elég, vagy akinek ennél többre van szüksége. Ez leginkább életkortól függ, mert fiatalon több alvásra van szükségünk, mint idősebb korban.
A National Sleep Foundation, az Egyesült Államok egyik legnagyobb alvással foglalkozó szervezete azt mondja, hogy az újszülöttek optimális alvásmennyisége napi 14-17 óra, a felnőtteké csak napi 7-9 óra, az idősebb korosztály számára pedig ennél kevesebb is elegendő lehet.
Megszakított alvás
Nem igaz az sem, hogy ezt az időmennyiséget egyhuzamban, folyamatos alvással kellene letudnunk. Roger Ekirch, a Virginia Tech történésze 2001-ben írt tanulmányában16 évnyi saját kutatás eredményei mellett rengeteg történelmi bizonyítékot foglal össze. Ebben a tanulmányban az áll, hogy a modern kor előtti emberek valószínűleg nem egyben aludtak nyolc órát, hanem két külön blokkban.
A szerző későbbi könyvében 500 olyan, általa gyűjtött történelmi utalás szerepel,mely mind azt bizonyítja, hogy az emberiség a története során többnyire naponta több külön szakaszban aludta ki magát. A bizonyítékok között szerepelt Homérosz irodalma, de a nigériai törzsek antropológiai vizsgálata is.
A könyv szerint az első alvási blokk két órával naplemente után kezdődött, majd egy egy-két órás ébren töltött periódus követte, amit végül egy újabb, közepesen hosszú szakasz zárt. Az ébren töltött idő alatt az emberek többnyire kifejezetten aktívak voltak: ettek-ittak, vagy akár társasági életet éltek.
Hamar visszaállunk
A 90-es évek elején egy Thomas Wehr nevű pszichológus mindezt egy kísérlettel próbálta alátámasztani. Emberek egy csoportját zárta olyan környezetbe, ahol 14 órán keresztül sötét volt. Időbe telt, mire a szervezetük átállt a folyamatos alvásról, de végül pontosan a fentebb leírt alvási ritmust vették fel: négy óra alvást két ébren töltött óra követett, majd visszaaludtak újabb négy órára.
A történész Ekirch szerint a két részre osztott alvás a 17. század vége felé kezdett eltűnni. Először az észak-európai elitnél módosult hosszabb és egyben „letudott” alvásra, majd kétszáz év alatt az egész nyugati társadalom alvási szokásai átalakultak ilyen módon. Ma már nagyon kevesen alszanak két részletben. Pedig az emberiség megszakításokkal való alvásritmusának sokkal hosszabb történelmi múltja van, mint a mai ember napi egyszeri, hosszabb időtartamú alvásának.
