Nagy napra ébredt szerdán Szvirida Ani és Felhő. A vakvezető kutya ezen a napon vizsgázott, ezen múlt, hogy a páros önállóan is kiléphet-e ezután a városi közlekedésbe. Felhő pedig sikeresen letette ezt a különleges „érettségi vizsgát”, amire gazdájával hónapok óta szorgalmasan készültek.
Felhő kiképzője, Nyíriné Kovács Mária a vizsga után elmondta, hogy az eb egy neves magyar tenyésztőtől került a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolába. Azonban hosszú idő telik el addig, amíg egy négylábúból vakvezető kutya válik, hiszen kicsi korukban először önkéntes nevelő családok vállalják, hogy felnevelik őket.
Ennek célja, hogy a kutya ingergazdag környezetben nőjön fel, megismerje a nagyváros rejtelmeit. Ha elérik az 1-1,5 éves kort, átkerülnek a kölyöknevelőktől a kiképzőhöz, ilyenkor átesnek különböző vizsgálatokon, amiken a mentális képességüket és az egészségüket is ellenőrzik.
Ha a szakemberek mindent rendben találnak, jöhet a kiképzés, ami nagyjából 6-8 hónapot vesz igénybe. A kutya ezalatt tanulja meg a vakvezetést a kiképzővel. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában tanuló ebek ráadásul nem egy tanpályán, hanem a városban gyakorolnak, így könnyebben megbirkózhatnak olyan nehéz feladatokkal is, mint az emberek kikerülése.
Az a jó vakvezető kutya, akit alig vesznek észre
– mondta Mária, utalva arra, hogy az ebeknek meg kell tanulniuk észrevétlennek maradni akár egy étteremről, akár egy tömegközlekedési eszközről van szó.
A szerdán sikeresen vizsgázó Felhő még a mozgólépcső használatát is megtanulta, hiszen a gazdájának nap mint nap el kell jutnia Újpestről a Ferenciek terére, ami a föld felett „kissé” nehézkes lenne. A kutyára egy különleges cipőt adnak fel, nehogy a mozgólépcső becsípje a körmét.
Ani és Felhő tavaly novemberben találkozott először, a nagy nap pedig azért is különleges, mivel az új gazda korábban félt a kutyáktól egy gyerekkori rossz élmény miatt.
Ehhez képest 10-15 perc elteltével már együtt hemperegtek a szőnyegen.
A kiképző elárulta azt is, hogy évente 15-16 kutya kerül ki a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolából, jelenleg is van nála három négylábú.
A kutya kapocs a látók és a vak ember között
– jegyezte meg Mária.
A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola arra is nagy hangsúlyt fektet, melyik kutya melyik látássérülthöz kerül tőlük. Az aktív életet élőkhöz nagy mozgásigényű vakvezető kutya passzol. A kiképző szerint Ani és Felhő teljesen egyformák, hiszen mindketten ugyanolyan „csajosak” és finomak.
Ani ezután arról beszélt, hogy ugyan a vizsga első néhány méteren kicsit izgult, Felhő utána „elkapta a fonalat”, így nem volt semmi probléma,
Hat hónapja rongyolt be a nappaliba, emlékszem, miután levették róla a hámot, berohant a szobába, majd lefeküdt a lábamra
– mesélte Ani.
Hiába félt korábban a kutyáktól, elege lett a bottal való közlekedésből, ezért váltott. A kiképzőhöz hasonlóan ő is úgy érzi, hogy nagyon hasonlítanak Felhővel, és érzi, mennyire figyel rá a kutya.
Amikor nemrég néhány napig bicegtem, éreztem, hogy séta közben Felhő is lelassított
– jegyezte meg.
Ani szerint ez a kötődés fél év alatt alakult ki, így bele sem mer gondolni, mi lesz néhány éven belül.
Már most is azt érzem, hogy olvas a gondolataimban
– mondta.
Ani 16 évesen vakult meg, így állítja, hogy
Ez olyan apróságokban nyilvánul meg, mint amikor munkába menet végre meg tud inni egy kávét, mert van egy szabad keze, amióta nincs szüksége a botra. Ani azt is megemlíti, hogy érezhető, hogy amikor a férjével hármasban sétálnak, Felhő sokkal lazább, a futtatóban pedig ugyanolyan, mint bármelyik másik kutya.
Az eb és gazdája fél éve gyakoroltak a szerdai vizsgára, Ani pedig most örül annak, hogy felszabadultak az eddig gyakorlással töltött délutánjai, és azt mondja: talán még jobban az övé lett Felhő.
