Nelson Mandela 1918-ban született királyi vérből. Ősei a Dél-Afrika keleti partvidékén élő xhoszi törzs uralkodói voltak, de az ő ága nem örökölte a címet. Édesapja a thembu törzsnek és szülőfalujának, Mvezónak volt a főnöke. A családi hierarchiában maga Mandela elég alacsony helyen állt, mert édesapja harmadik feleségétől született. “Keresztneve” eredetileg a bajkeverő jelentéssel bíró Rolihlahla volt, a Nelsont a metodista iskolában kapta egyik tanítónőjétől.
Fort Hare-ban, a feketék számára létrehozott egyetemen tanult, de csak egy évig: kirúgták, miután 1940-ben tüntetést szervezett a feketéket érő diszkrimináció ellen. Ekkor ment Johannesburgba, beiratkozott a Witwatersrandi Egyetem jogi karára, és belépett az Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC).
Polgárjogi harcos
Rövidesen már a szervezet irányításában is részt vett, az ANC titkára lett. A fajüldözés elleni politika valójában 1948-ban kezdődött, az országban, amikor a faji elkülönítés szigorítását ígérő Nemzeti Párt került hatalomra.
Egyik első lépésként Mandela barátjával, Oliver Tambóval ügyvédi irodát nyitott, ahol ingyen vagy jelképes összegért vállalták feketék jogi védelmét, megsegítését. És folyamatosan tüntetéseket szervezett, ezeket a rendőrség rendre brutálisan szétverte, Mandela pedig összeütközésbe került a törvénnyel. Először 1956-ban tartóztatták le hazaárulás vádjával, de még nem került börtönbe, csak megfigyelés alá került és mozgását korlátozták.
Hendrik F. Verwoerd 1960-ban törvényen kívül helyezte az ANC-t, Nelson Mandela pedig sikertelennek ítélte a polgári engedetlenségre épülő ellenállást. ’61-ben létrehozta a Nemzet Lndzsája nevű földalatti szervezetet, amely már szabotázsakciókkal és végső esetben fegyverrel is kész volt küzdeni az apartheid ellen. Ismét elfogták, szabotázs vádjával állították bíróság elé és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Összesen 26 évet töltött börtönben.
Az elnök
Ezalatt Dél-Afrika is változott, a gyengülő apartheid-rendszer 1985-ben már szeretett volna kiegyezni Mandelával – ő azonban elvei feladása helyett inkább maradt a rács mögött.
1989-ben Willem de Klerk lett a Dél-Afrikai Köztársaság elnöke, aki megkezdte a diszkriminatív törvények hatályon kívül helyezését, az apartheid rendszer lebontását. Ismét legálisan működhetett az Afrikai Nemzeti Kongresszus, vezetője pedig a szabadságát 1990 februárjában visszanyert Nelson Mandela lett.
Többpárti tárgyalásokat kezdett, tevékenységéért Béke-Nobel-díjat kapott, az 1994. április 27-ei választásokon pedig az ANC 62 százalékos többséget szerzett, Mandelát a Dél-Afrikai Köztársaság elnökévé választották.
Ekkor elmondott beszéde a szeretetre, a szabadságra, a reményre épült.
Dél-Afrika népének és mindazoknak, akik ránk figyelnek most szerte a világon azt üzenem: ez az este az emberi szellem diadala. És egyben a ti diadalotok is. Segítettetek felszámolni a faji megkülönböztetést, mellettünk álltatok az átmenet nehéz óráiban.
Én veletek együtt figyeltem, amint tízezrek álltak sorba türelmesen hosszú órákon át. Egyesek a földön alva töltötték el az előző éjszakát, hogy leadhasság sorsfordító szavazatukat. Dél-Afrika hősei legendává lettek a nemzedékeken át. De az igazi hősök ti vagyot, ti, a nép fiai.
Ez az egyik legfontosabb pillanat országunk életében. Büszkeséggel és örömmel eltelve állok most előttetek: büszke vagyok hazám egyszerű embereire […] és örülök, hogy hangosan kikálthatjuk a háztetőkről: végre szabadok vagyunk!
[…]
A választás nyugodt és toleráns légköre már megmutatta, milyen Dél-Afrikát kell nekünk megteremtenünk. Ez legyen a jövő hangulata is! Lehetnek közöttünk kulturális és faji különbségek, de egy nép vagyunk, és egy a sorsunk, akármilyen eltérő hagyományokkal rendelkezünk is!
Az emberek most arra a pártra szavazhattak, amelyikre akartak, és ennek az eredményét tiszteletben fogjuk tartani. Ezt hívják demokráciának. Én baráti jobbot nyújtok mindegyik párt vezetőségének és tagságának, és arra kérem őket, munkálkodjanak velünk együtt a nemzet problémának megoldásában. AZ ANC-kormány egész Dél-Afrika népét akarja szolgálni, nem csa az ANC tagjait!
(Az idézet forrása: Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot. Geographia Kiadó, 2012)
