Az iparosodás és a gépesítés miatt milliók adták fel egy gyárban vállalt munkájukat, és ültek át irodák székeibe, vagy váltottak egy kevésbé megterhelő munkára, így a mindennapi mozgás helyett valamilyen, ezt pótoló sportot kellett találniuk. Ezeken az embereken szeretett volna segíteni a svéd orvos, Dr. Gustav Zender, aki az izomfelépítés és a mozgások tanulmányozása után egy egész sornyi géppel állt elő, melyek szerinte segítettek az egészség megőrzésében.
Az első kondigépeket óriási sikerrel mutatta be az amerikai függetlenség elnyerésének századik évfordulóján, 1876-ban megrendezett philadelphiai világkiállításon, pályájai nnen pedig csak felfelé ívelt.
1892-ben Dr. G. Zander’s medico-mechanische Gymnastik című könyvében egy egész sornyi ilyen eszközt mutat be, melyek első pillantásra sokkal inkább tűnnek valamiféle őrült orvos beteg kínzóeszközeinek, mint a testmozgást helyettesítő gépeknek, melyekkel tökéletesen lehetett
fura szögben nyújtózni:
bicepszet erősíteni:
kirázatni a lábakat (de minek):
mellkasra edzeni:
eltörni a gerincünket:
kiroppantani a bordáinkat:
gyomrot masszíroztatni (étkezés után nem ajánlott):
medencét csavarni:
egyensúlyozva kart erősíteni:
szobakerékpározni (na jó, szobavelocipédezni):
szobalovagolni:
a karokat és vállakat erősíteni:
egy jó láb- vagy testmasszázst kapni:
de voltak fura mérőeszközei is, amelyekkel a testünk különböző részeinek edzés miatti változásait követhettük volna nyomon:
