A fővárosban letelepült kínai kereskedők számára a spanyolok megtiltották, hogy a katolikus temetőiket használják, így azok létrehozták sajátjukat, ahol az elmúlt kétszáz évben rengeteg tehetős család sírboltja kapott helyet.
A kínaiak évezredek óta különös tisztelettel viseltetnek elhunyt családtagjaik iránt, sőt, úgy gondolták, hogy a másik világban tovább élő lelkek visszajárnak a Földre, és sírjuk voltaképp a földi lakhelyük – emiatt a sírok díszítettsége és mérete messze felülmúlja az európai temetők százezreinek hasonló építményeit.
A síremlékek évről évre egyre fényűzőbbek és nagyobbak lettek, ez a folyamat pedig most, a XXI. században sem lassult, sőt, most már a szabad telkek árai is az egekbe szöktek: a legkisebbekért is több, mint nyolcmillió forintot kell leszurkolni.
A legtehetősebb családok elhunyt tagjai akár háromszintes sírt is kaphatnak, melyek akár egy egész lakásként is funkcionálhatnak – benne működő konyhával, légkondicionálóval, bútorokkal, tévével, vagy akár fürdőszobával is, hiszen a rokonok néha több napot töltenek itt együtt a már túlvilágon élő, elvesztett családtagjaikkal.
Az évek során természetesen előfordult, hogy valaki végleg a holtak épületébe költözött, sőt, néhányan azt állítják, hogy a temtőben születtek.
Az utcákat természetesen mindig tisztán tartják, a járdák felett telefonvonalak kúsznak, sőt, boltok egész sora egy étterem is nyitott a szokatlan sírkertben.
A sokszor egyszerűen csak a holtak Bevery Hills-eként emlegetett temetőben persze élesen elkülönülnek egymástól a szegényebb és tehetősebb rétegek által emelt épületek.
A szegényebbek sírjai természetesen kisebbek, kevésbé karbantartottak, és sokszor szűk, lepusztultabb utcák mentén állnak.
Az elmúlt években a fura temető igazi turistamágnessé vált, sőt, akár vezetőt is bérelhetünk, hogy bemutassa a legszebb, vagy legérdekesebb sírokat.
A manilai városvezetés tulajdonában lévő hely korábban látott már szebb napokat, de a sírok jó részének állapota máig kielégítő.
