Élet-Stílus

Medve ölhetett Dunakeszin 2000 éve

Érdekes leletet vitt Korom Anita régész a Magyar Természettudományi Múzeumba idén november végén. Egy  szarmata nő 2004-ben feltárt csontvázát, akit nagy gonddal temettek el a mai Dunakeszi térségében gazdagon díszített ruhában, arany és réz tárgyakkal, ám maga a test rejtélyes sérülésekkel volt tele. Eleve hiányzott például a bal karja – tudtuk meg Kiss-Stefán Mónikától, a Magyar Antropológusok szóvivőjétől.

Akár műthették is

A hölgyet valamikor Kr.e. 50-70 körül helyezték örök nyugalomra, díszes ruhájából és a csaknem száz sírmellékletből egyértelmű, hogy nagy becsben tartott személy lehetett. A csontvázat a múzeum Embertani Tárának munkatársa, Bernert Zsolt antropológus vizsgálta. Az ő feladata volt fényt deríteni a halál lehetséges okára, és a bal kar titokzatos hiányára.

A csontok vizsgálatából kiderült, a nő 165 centi magas volt, csípője vékony, végtagjai izmosak, körülbelül 35 éves korában hunyt el.

Sírját a régészek érintetlenül találták, azaz sírrablók nem bolygatták meg, mégis hiányzott a teljes bal kar, és bal oldaláról több borda. A bal lapockán pedig több apró vágás is látszik, ami arra enged következtetni, hogy a nő karját amputálták – mondta el a 24.hu-nak Bernert Zsolt.

Pannónia provinciában járunk a Római Birodalom fénykorában, az akkori orvostudomány képes volt egy végtag amputálására. Sőt, az akkoriban barbárnak tekintett népek is sikerrel végeztek még ma is komolynak számító beavatkozásokat. Beszámolónk itt akár véget is érhetne, ám több törött borda, a lapockán látható bevágások és a bal csípőlapáton talált két “lyuk” tovább szövi a történetet.

Tragédia történhetett

Zoológus kollégái segítségével Bernert Zsolt megállapította, hogy utóbbiak valószínűleg egy aranysakál fogainak nyomát őrzik. A nő karját tehát amputálták, szépen, kegyelettel temették, nyugalmát kétezer évig senki nem bolygatta, testén mégis jól láthatóan dögevők lakmároztak.

Dögevő nyoma a medencén (Fotó: Bernert Zsolt)
Dögevő nyoma a medencén (Fotó: Bernert Zsolt)

Nyilván “nem voltunk ott”, nem tudjuk, mi történhetett, az antropológus is csak annyit tehet, hogy a lelet alapján felvázol egy lehetséges forgatókönyvet. Pontosabban kettőt.

Az egyik szerint a nőt valami nagyragadozó, például medve támadta meg- letépte, vagy összeroncsolta a bal karját, bordáit törte. Az asszony belehelt sérüléseibe, és mire szerettei rátaláltak, a dögevők már kikezdték a testét. Ekkor kegyeleti okból eltávolították a szétmarcangolt végtagot, és szépen eltemették.

A másik lehetőség, hogy túlélte a támadást, az amputáció pedig életmentő műtét volt. Ám a sérülés ez esetben is végzetes volt, rövidesen bele is halt.

Ekkor viszont még mindig kérdéses, hogy a csípőlapátján látható fognyomok az amputáció előtt vagy után keletkeztek-e. És hogyan tűntek el a hiányzó bordák? Nyoma lenne, ha azt is dögevők pusztították volna el. Sok tehát a kérdés, a szarmata nő körül. Valószínű, hogy egyedül, “elhagyatottan” halt meg, teste hosszabb ideig fekhetett temetetlenül.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik