Sebők Évát az ózdi „Bolyky suliban” mindig is arról ismerték, hogy kifejezetten szereti a kihívásokat és nem riad vissza semmitől, ha a gyerekekről van szó. Nagy fejtörést okozott számára, mit tehetne azért, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeknek meglévő nehézségeik mellett ne kelljen még azzal is megküzdeniük, hogy társaik kicsúfolják őket, amiért külön foglalkozásokra kell járniuk. Élete nagy kalandjába vágott bele, amikor kutyaterápiát kezdett alkalmazni a fejlesztésben. Repce, a magyar vizsla, akinek Éva már a kiképzésében is aktívan részt vett, mint négy lábon járó, élő motiváció, és mint eszköz is segíti a gyermekek oktatását és nevelését. A módszer eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már több tanuló is búcsút mondhatott az SNI státusznak. A legcsodálatosabb változás az iskolában mégis az, hogy kutyaterápiás foglalkozásra járni olyan nagy kiváltságnak számít, hogy a különben jól teljesítő gyerekek is próbálnak bejutni a „kutyások társaságába”.
