„Őszintén mondom, ha nincs az a hét ember, ma már talán nem is élnék” – kezdi történetét a 27 éves Lauryn Lax. A fiatal arkansasi nő akkor már évek óta súlyos anorexiában szenvedett, amitől hiába próbált, képtelen volt megszabadulni.
„Kilencéves koromban kezdődött. Emlékszem, az egyik osztálytársam megkérdeztem tőlem, hány kiló vagyok. Zavarba jöttem a kérdésétől, és mivel akkoriban elég bizonytalan személyiség voltam, elhitettem magammal, hogy azért kérdezte, mert kövérnek gondol. Aznap, mikor hazamentem, benéztem a kamrába és eldöntöttem: fogyókúrába kezdek.”
Lauryn, akiről a napokban a Daily Mail című brit bulvárlap írt hosszabban, elárulta, az anorexiája rövid idő alatt átvette az irányítást az élete felett.
„Képtelen voltam bármi másra gondolni a fogyáson kívül”
-vallja be, majd hozzáteszi, a mélypontot 2011 augusztusában érte el: ekkor alig valamivel nyomott többet, mint 35 kiló.
„Emlékszem, aznap, mikor ráálltam a mérlegre, elképesztően büszke voltam. Tízéves korom óta nem voltam ilyen könnyű, mint most – ezt mondogattam magamnak.”
Bár nem érezte jól magát, Lauryn követte a napirendjét, és edzeni ment. A hét jószívű idegen ekkor vette őt körbe. Elmondták neki, hogy aggódnak érte és ráparancsoltak, hogy nézesse meg magát. Lauryn szerencsére engedelmeskedett, így kiderült, hogy a szívverése vészesen lelassult: percenként alig volt több mint 30.
„Három hétig intenzív osztályon ápoltak, és mikor kiengedtek, folytatnom kellett a rehabilitációt. Egy évig tartott.”
Lauryn azt mondja, nem tud elég hálás lenni annak a hét embernek, akik aznap meggyőzték őt arról, hogy segítségre van szüksége. „Ők voltak az én védőangyalaim. Ha ők nincsenek, talán ma én se vagyok itt.”
