John Lennon 75 éves lenne. Sokat agyaltunk rajta, hogyan lehetne méltón megemlékezni a jeles dátumról, aztán fogtuk magunkat, és elmentünk Egerbe, hogy megnézzük, mi az, amit Beatles-múzeumként kínálnak a nagyérdeműnek. Parádés ötlet volt.
Pedig azzal a szégyenteljes, előítéletes gondolattal indultunk el, amit így foglalhatnánk össze: „Beatles-múzeum Egerben? Na ne vicceljünk már!”
Ahogy a kiállítás tulajdonosai elmondták, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik jóval kevesebbet vártak, mint amit végül kaptak. Peterdi Gábor és Molnár Gábor idén május közepén nyitotta meg az Egri Road fantázianevű helyet (ha valaki nem értené, ez egy utalás az Abbey Road c. Beatles-albumra) a fapapucsos alkesz csuhások városának szívében.
A hely – tök mindegy, hogy az ember gyerekkora óta elvakult rajongó, vagy pont leszarja a 60-70-es évek zenéjét gombafejestül és sárga tengeralattjáróstul – egyszerűen LENYŰGÖZŐ. Így, ahogy mondom. Írom.
Az előítéletes látogatók (mint például – jelen esetben – mi) azzal a feltételezéssel lépnek be, hogy biztos lesz 2-3 szoba, néhány polcon pár bitliszalbum, oszt’ csá. Hát nem így van. A végén már nem is tudtuk követni, hogy hányadik emelet melyik szobájában járunk.
A két fanatikus Gábor egy szálloda termeit és pincéjét alakította át, és ha már itt tartunk: az első sokkhatás akkor ért minket, amikor lekísértek minket a borpincéből átalakított helyiségbe, ahol végignézhettünk egy kisfilmet a kezdetekről: onnantól, hogy a nácik bombázzák Liverpoolt, és megszületik a kis John. (Apróság, de jellemző a két tulaj hozzáállására: kaptunk plédet is, hogy meg ne fázzunk a vetítés alatt.)
Soha nem gondoltam volna, hogy egy borpincéből lehet csinálni BÁRMIT, ami jobb, mint egy borpince.
És aztán föl-le, végig a szobákon, a kívülről aprónak tűnő múzeumban órákat töltöttünk el, ami utoljára a Louvre-ban és az Ermitázsban történt meg velünk.
Beatles-es tányér, matrjoska, matchbox, radír, vonalzó, utcatábla, PENDRIVE – ilyesmikkel van csurig a hely, plusz az obligát kiállítási tárgyak (lemez, CD, könyv, plakát, koncertjegy), de ezeket ugyebár felesleges kiemelni.
Persze ez hülyeség, mert a kiállítás egyik legnagyobb értékű darabja pont egy lemezborító, a világszerte ritkaságnak számító Yesterday and Today megjelenés előtt visszavont „henteses” borítója, amely amúgy Peterdi Gábor egyik barátjának a tulajdona.
Egy rahedli interaktív lehetőség is kínálkozik: belehallgathatunk, belenézhetünk ritkaságokba (és a Sárga tengeralattjáróba), sőt Guitar Hero-zni is lehet – igen, eltalálták: Beatles-dalokat pötyögtethetünk a színes gombokkal.
A már-már fárasztó látogatás után beszélgettünk kicsit a Gáborokkal; Peterdi elmesélte, hogy a nyitást pár hónapos átalakítás és több évtizedes gyűjtés előzte meg (Molnár Gábornak pedig egyébként a relikviák mellett a Halhatatlan Beatles c. zseniális kötetet is szépen köszönhetik a fanatikusok, én például ocsmány kis cafatokra olvastam kiskoromban.)
Mint kiderült, nem volt rossz ötlet a múzeum, lassan betelik a Vendégkönyvük. Magyarul: kezd tényleg ismertté válni a hely. És nyilván nemcsak az egriek körében – volt már vendégük Ausztráliából, Mexikóból és Indiából is; és olyan is történt, hogy egy holland vendég átrakatta a repjegyét egy másik dátumra, hogy még megnézhesse a magyar John-Paul-George-Ringo szentélyt. Egy csomó híresség is megfordult náluk, Vámos Miklóstól egészen Szikora Robiig.
Kértük, hogy emeljenek ki néhány különlegességet a tárlatból, a henteses borító mellett említették a tagok ÁGYNEMŰIT, illetve az általuk dedikált tárgyakat (Peterdinek például alkalma volt találkozni Ringo Starral a dobos budapesti koncertje előtt; nem volt könnyű hozzá bejutni, de nagyon megérte; Ringo csuda jó arc).
És hogy mi az, ami még hiányzik a gyűjteményből? Például egy eredeti gitár – mondja az egyik Gábor, de tény, hogy ezt a hiányt nem is maholnap fogják pótolni; John Lennon „Beatle-Backer” néven emlegetett Rickenbacker gitárja például várhatóan 600-800 ezer dollár (166-221 millió forint) közötti áron fog elkelni Ringo Starr decemberi árverésén.
A tulajdonosok szerint az a cél, hogy az Egerbe látogatók számára a Beatles-múzeum épp annyira alapvető része legyen a helyi programnak, mint ahogy valaki megnézi a Minaretet, vagy, hogy bepuszilja a helyi borvidék fincsi szelekcióját a Szépasszony-völgyben.
Igazat kell, hogy adjunk nekik: aki valaha picit is rákapott a Love me do-ra, vagy nánánázta már a Hey Jude végét, annak a legnagyobb ostobaság kihagyni ezt a helyet.
Ma, John születésének 75. évfordulóján, az Egri Road bejáratát Lennon-kép díszíti, egész nap az ő dalai szólnak kint egy lejátszóból.
