A British Dental Journal című szaklapban megjelent tanulmányból kiderül, hogy a súlyos ínygyulladás kevésbé volt elterjedt a római korban, mint manapság. A tudósok háromszázhárom koponyát vizsgáltak, melyekre az Egyesült Királyság délnyugati részén, egy Kr. u. 200 és 400 közt használt temetkezési helyen bukkantak. A csontoknak csak öt százaléka mutatott ínybetegségre utaló jelet, míg manapság a brit lakosság körében több mint 15 százalék ennek előfordulása.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a római korban élő emberek nem dohányoztak és sokkal kevésbé volt jellemző a cukorbaj előfordulása – ez a két tényező járul hozzá leginkább az ínybetegségek kialakulásához. Persze az is lehet, hogy nem volt ideje kialakulni a betegségnek – az emberek átlagosan negyven éves korukban haltak meg, leginkább valamilyen fertőző betegségben.
Az ínygyulladás a fogkőképződés miatt jön létre, a tudósok kiemelték, hogy elkerülhető olyan tényezők kiiktatásával, mint a dohányzás.
