Az állami egészségügyi rendszerrel szemben egyre nagyobb bizonytalanság észlelhető a lakosság részéről. Ezzel párhuzamosan egyre többen érdeklődnek a magán-egészségbiztosítási lehetőségek és a magán-egészségügyi szolgáltatások iránt. Bár a köznyelvben a kettőt gyakran szinonimaként használják, a két fogalom mást takar.
A magán-egészségügyi szolgáltatás
A magán-egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez a legtöbb esetben nincs szükség arra, hogy egy magánbiztosítónál biztosításunk legyen, a kettő nem függ össze. A magánszolgáltatás ugyanis annyit jelent, hogy az állami egészségügy rendszerén kívül végeznek az orvosok vizsgálatokat, látják el a betegeket, amelyekért – meghatározott tarifa alapján – a páciens fizet.
Kép forrása: Thinkstock
Magán-egészségügyi szolgáltatónak számítanak az orvosok – gyakran másodállásban – magánrendelőben végzett tevékenységei, a komplexebb, több szakterületet lefedő magánrendelők, illetve a még elenyésző számban jelen levő olyan intézmények, amelyek kórházi szintű ellátást képesek nyújtani.
A magán-egészségügyi szolgáltatásokra való igényt jól jelzi, hogy nem csak magánszemélyek keresik, hanem cégek is, akik gyakran béren kívüli juttatásként kínálja dolgozóinak a lehetőséget.
A magánszolgáltatók árai és a színvonalai is elég eltérőek. Ezért a kiválasztáskor fontos figyelembe venni a szakmai és technológiai hátteret, az ellátási körülményeket, illetve az ügyfélkezelési rendszert. Utóbbi azért fontos, hiszen a magán-egészségügyi szolgáltatást sokan azért veszik igénybe, mert munka mellett nincs idejük órákig várakozni az állami szakrendeléseken. Ezért – joggal – várják el, hogy a pénzükért cserébe hamar kapjanak időpontot, ha pedig odamennek, minimális legyen a várakozási idő. De ilyen szempont a jó megközelíthetőség, vagy épp a parkolás biztosítása is.
