Pedig a tündéri kis Wyatt Scott tavaly, június 27-én látszólag teljesen egészségesen jött a világra. A szülők szinte nem is láttak az örömtől, így amikor órákkal később a nővér jelezte, hogy a kicsi száját szétfeszíteni sem lehet, először fel se fogták, hogy ez tulajdonképpen rossz hír. Néhány nappal később azonban már pontosan tudták, ekkorra ugyanis az orvosok már biztosan állították, a kicsi úgynevezett kongenitális trizmussal, más néven szájzárral született.
Képek forrása: Andrew Scott
Az orvosok igyekeztek megnyugtatni a Scott-szülőket, hogy sokszor látni a Wyattéhoz hasonló szájzárat. Igaz, hozzátették azt is, hogy ezekben az esetekben a tüneteket szervi elváltozás, vagy tetanusz-oltás okozza. Csakhogy Wyatt nem kapott oltást, a szájzár pedig most, hónapokkal később is megvan, igaz, a terápiának és a rendszeres botox-injekcióknak köszönhetően, ha szükséges, ma már legalább egy másfél ujjnyira ki tudják feszíteni a száját.
Wyatt kezelőorvosa, dr. J.P. Vaccani bevallotta, a gyógykezelést illetően sötétben tapogatóznak. „Mivel nem tudjuk mi okozza a kisfiú tüneteit, így azt sem tudjuk, mivel kezeljük őt. Egyelőre annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk enyhíteni a tüneteket, ezért kapja a speciális terápiát és a botox-injekciókat.” Közben a kisfiú szülei elárulták, a betegség, amit a kezdet kezdetén igencsak félvállról vettek, ma már minden pillanatukat meghatározza.
„Árgus szemmel kell figyelnünk amikor alszik, amikor eszik, amikor játszik. Bármelyik pillanatban előfordulhat ugyanis valami, ami miatt orvosi segítségre van szüksége” – mondja az édesanya, majd hozzáteszi, az elmúlt egy hónapban hatszor kellett kihívni az ügyeletet, mert a kis Wyatt hányt és képtelenek voltak kitisztítani a száját, így a légzése is leállt.
„Még csak kilenc hónapos, de csak hat hetet töltött kórházon kívül. Ez nem jó így.” – teszi hozzá az apa, aki épp ezért most az internetezőkhöz fordult. „Indítottam egy oldalt, ahol részletesen írok Wyatt betegségéről, és ahol azoknak a szülőknek a tapasztalatait várjuk, akik találkoztak már a betegséggel, esetleg szájzárban szenvedő gyereket nevelnek. Hátha együtt kitaláljuk a megoldást.”
