Szandra első babáját még boldog házasságba szülte, noha azt mondja: visszagondolva, már akkor is komolyan kellett volna vennie a néha elcsattanó pofonokat, láblendítéseket. A második gyermeke születése előtt nem sokkal férje elvesztette jó állását, ezzel mindennapossá vált nála az ivás és egyre gyakoribbá az erőszak. A férfit egy idő után már az sem zavarta, hogy a gyerekek látják a szörnyűségeket.
Sokasodó testi és lelki sérülései ellenére a feleség évekig hitt abban, hogy helyrehozható a kapcsolat. Ezért hiába menekült gyermekeivel sokszor édesanyjához vagy albérletbe, végül mindig otthon kötöttek ki. Egészen addig, amíg a gyámügyhöz is eljutott az asszonyverések híre. Akkor már az a veszély fenyegetett, hogy elviszik a gyerekeket. Ekkor gyakorlatilag nem volt más megoldás, mint költözni, de végleg. Lehetőleg messzire.
Szandra és 3 gyermeke immár másfél éve él 160 kilométerre egykori otthonától. Férjével már csak a bírósági tárgyalásokon találkozik, de az elmúlt évek örök nyomot hagynak a lelkén.
A Hír24-nek nyíltan beszélt a verésekről, a megaláztatásokról, mindenről, amivel a családon belüli erőszak áldozatai küzdenek. Ez a videó tízezrek segélykiáltása az ő hangján:
